Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című műve 1834-ben keletkezett. Az 1837-ben megindult folyóirat, az Athenaum közölte folytatásokban.

Az alig 40 lapos, vékony könyvecske Kölcsey utolsó éveinek legnagyobb alkotása. A címben szereplő Kölcsey Kálmán a szerző Ádám nevű öccsének árván maradt fia, a mű keletkezése idején csak 9 éves volt. Felnőve később honvédként harcolt az 1848-1849-es szabadságharcban. Komárom ostromakor halt meg betegségben.

A Parainesis műfaja: erkölcsfilozófiai értekezés. Azaz erkölcsi, etikai, morális problémákkal foglalkozik. A cím jelentése: intelem, buzdítás, buzdító beszéd. Az intelem (parainézis) meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú, példázatos, tanító-nevelő szándékú beszéd.

Kölcsey tartja magát a műfaj formai hagyományaihoz: megnevezi a címzettet, felszólító módot használ, bölcselő-tanácsadó beszédmódban szól. Példát akar állítani, s a történelem nagy pillanatait vagy nagy személyiségeit állítja példaképül – a múltból eredezteti tanításait. A múltból vett példázatokat a jelenre vonatkoztatja és a jövőre tanításul.

A parainézis műfaj korábbi előfordulása a magyar irodalomban: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Stílusa klasszicista (érvelés, meggyőzés, tanítás). A mű végig prózában van írva, mert az ok-okozati fejtegetésnek, az érvelő technikának a próza felel meg a legjobban.

Hangvétele nyugodtan érvelő, bölcsen tanító. Letisztult stílusú mű. Nem vívódó, nem őrlődő karakter jellemzi, hanem letisztult, rendkívül logikus művezetés és kortól való függetlenség (bármely kor ifjúsága tanulhat belőle soha el nem évülő életbölcsességet).

Témája: erkölcsfilozófiai intelem, melyet Kölcsey unokaöccse részére fogalmaz meg (akinek neveléséről ő gondoskodott). Fő kérdései: mi dolga az embernek a világon? Miért él? Miért kell tevékenykednie?

A szerzőt az ifjúság iránti szeretet és felelősségtudat motiválta a mű megírására. A fiatalokat a közösség szolgálatára kívánja felkészíteni, ezért felsorolja azokat a követelményeket, amelyeknek a „köztársaság férfijának” eleget kell tennie. Később is sok nemzedék nevelődött fel bölcs tanításain.

Mintája: Szókratész ókori görög szónok oktatásai inspirálták a szerzőt.

A Parainesis címzettje: Kölcsey Kálmán és a magyar ifjúság (a mindenkori magyar ifjúság, azaz a jövő nemzedékek ifjúsága is). Nem gondolhatjuk, hogy a mű kizárólag Kölcsey Kálmánhoz szól, hiszen a fiú még gyermek volt a Parainesis keletkezésekor.

Beszédmód: Kölcsey legtöbbször általános alanyt használ, pl. az ember. A felszólítások E/2. személyben hangzanak el.

Forma: a szerző kisebb „fejezetekre”, bekezdésekre tagolja munkáját. Minden bekezdésben előre elmondja a fő témát, hogy miről fog szólni az adott rész (pl. ha így kezdi: „Szeresd a hazát”, akkor az a bekezdés a hazaszeretetről szól).

Megfogalmazott eszmény: Kölcsey a közösségért élő, sokoldalúan művelt s az emberiség és a haza nagy ügyéért fáradozó ember eszményét rajzolja meg. A mű központi eszménye az emberiség és a haza szeretete, mert ehhez kapcsolódik a későbbiekben mindaz, ami az erkölcsös embertől elvárható. Kölcsey saját történelembölcseleti szemléletének erkölcsi következményeit összegzi.

Kulcsszó: rény (erény). A Parainesis egy erkölcsi ideál, a „rény” tartalmát fejti ki, aztán megvizsgálja, hogy a korábban külön-külön kifejtett erények hogyan valósulnak meg a történelemben, hogyan lehetnek történelemformáló erőkké.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!