A Mesteremberek 1914-ben íródott és a Tett című folyóirat 1915. évi 3. számában jelnet meg (a Tett Kassák saját lapja volt, a magyar avantgárd első folyóirata, amely 1915-ben indult).

Amikor megjelent, akkor a vers már majdnem egy éve készen volt. Kassák egyik visszaemlékezésében (Az izmusok története) leírja a Mesteremberek kálváriáját, amelyet még a vele szimpatizáló Osvát Ernő (a Nyugat szerkesztője) is visszautasított, mondván: „Uram, ez nem vers, hanem kocsizörgés.”

Nem vállalták a közlését máshol sem. A munkásmozgalmi kötődésű Népszava folyosóján úgy olvasták föl „mint valami döbbenetes marhaságot”.

Kassák prózaíróként előbb tudott érvényesülni, mint költőként: már 1912-ben jelent meg novelláskötete (Életsiratás), és első regényét (Misilló királysága) is elfogadta Osvát. Első verseskötete azonban csak 1915-ben jelent meg (Eposz Wagner maszkjában). Ez már az avantgárd költő 13 versét tartalmazta, aki szakított a nyugatos verseszménnyel.

Kassák az avantgárd mozgalmakon belül ún. aktivista volt, ami azt jelenti, hogy társadalmi-politikai célok szolgálatába állította a művészetét is: verseivel mozgósító hatást akart elérni. Úgy gondolta, az élet, a cselekvés, a tett a fontos, nem a művészet. Proletár elkötelezettségű aktivistaként meg akarta változtatni a polgári világot, ennek érdekében agitált, folyóirata, a Ma az európai avantgárdnak is fontos fóruma lett.

Nemcsak író-költő, hanem képzőművész is volt, számos nagy sikerű kiállítást rendezett nyugaton (pl. Párizsban), de a képzőművészetben is az agitációra törekedett (pl. mozgósító jellegű plakátokat készített). Egyfajta alkalmazott művészet az övé, alkalmazott grafika. Az aktivizmus bizonyos mértékig felszámolta az önálló, önmagáért való művészetet.

Kassák munkássága nemzetközi jelentőségű is. Kommunista volt, de többször is szembekerült a kommunista mozgalommal. A munkások, a munkásság ügyéért dolgozott, forradalom útján akarta megváltoztatni a társadalmat.

A Mesteremberek, Kassák első igazán jelentős verse, a szabad vers korai, modell értékű megnyilatkozása a magyar irodalomban. A szabad verset Kassák honosította meg líránkban (a szabad jelző nem jelent teljes kötetlenséget, hanem a gondolati egységek és az ezek alapján adódó hangsúlyviszonyok tagolják a verset – a szabad vers is egységes hangulatilag, ritmikailag).

Kassák visszaemlékezésében megírta, hogy előadva rögtön sikert aratott a vers. Valóban vannak a szabad versnek olyan típusai, amelyek leírva, néma olvasással kevesebbet mondanak, mint hallgatva vagy szavalva (ezek az ún. hangzó versek).

A Kassák-féle szabad vers kialakulására az amerikai Walt Whitman (1819-1892) volt hatással. A Whitmanra jellemző katalógusszerű felsorolás a Mesteremeberek retorikájában is megtalálható.

Mesteremberek

Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába
s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.
A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák…
De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján:
szótlanul és teljesen, mint maga a megbonthatatlan anyag.
Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.
Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő,
s holnap már áldomást tartunk az új falakon.
Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra
s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!
Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.
Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszokat zengő acélból
s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk,
hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.
Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk
és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld
s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.

A Mesteremberek műfaja ars poetica, szabad vers, hangulata himnikus. A Kassákra ekkoriban jellemző expresszionista himnikus óda műfajához közelít.

Típusa programvers, érték-és időszembesítő igénnyel. Korstílus: expresszionizmus, aktivizmus (avantgárd).

Expresszionista stílusjegyek: dinamikus mozgásképzetek („életet dobunk a romokra”, „lokomotívokat lökünk”), igei metaforizáció („bitang vérben fürdenek az órák”), szélsőséges ellentétek (ég-föld, múlt-jövő, tegnap-holnap, pusztítás-építés).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!