A Fújjad csak furulyádat 1939-ben keletkezett, pár hónappal a Fújjad csak furulyádat című kötet megjelenése előtt, melynek ez a címadó alkotása. Életrajzi háttere Kassák élettársának halála, a szövegben is megjelenik a gyász motívuma. Simon Jolán a költő feleségeként szerepelt mindenhol, de semmi dokumentáció nincs arról, hogy valóban összeházasodtak volna, furcsa vadházasságban éltek.

Simon Jolán versmondó-előadóművész volt, aki központi szerepet játszott a munkás szavalókórus mozgalomban. Amikor megismerkedtek, nagycsaládos anyuka, három kisgyermekkel, akiket állami gondozásba kellett adnia. Egy baloldali, illegális egyletben találkozott Kassákkal, épp akkor szadista férjétől vált.

Kapcsolatuk hosszú, se vele, se nélküle kapcsolat volt, és Simon Jolánnak nehéz élet jutott a szikár, kemény, akaratos, céltudatos fiatalember mellett. Kassák nem volt egy romantikus elolvadós ember. Legtöbbször munkanélküli volt, mert hiába lett volna jó szakember, nem dolgozott, hanem az irodalommal jegyezte el magát és folyton szervezkedett, politizált, a munkásokért szólalt fel. Édesanyja és Simon Jolán tartották el, ők tették lehetővé, hogy író és lapszerkesztő legyen.

Simon Jolán sokat feláldozott az öntörvényű, nyakas, kemény, nehéz természetű költőért és hamarabb öregedett, hamarabb fáradt. Élete öngyilkossággal ért véget 1938-ban. József Attila írt róla verset Simon Jolán címmel.

Kassák ebben az időben elmagányosodott, nemcsak Simon Jolán halála miatt, hanem azért is, mert Munka című folyóiratát betiltották 1939-ben. Ez nem csupán irodalmi jellegű lap volt, hanem a fiatal szocialista érzelmű munkások nevelésének feladatát látta el, tényirodalmat, szociográfiát, fotókat is tartalmazott. Kassák ekkor már tíz éve szerkesztette.

Mindennek tetejébe jött a második világháború és a baloldali-szocialista mozgalmak egyre válságosabb helyzetbe kerültek. Ez a társadalmi helyzet Európa-szerte azt a reakciót váltotta ki az emberekből, hogy csalódtak a politikában. A költők-írók az egyetemes, örök értékeket, a humanizmust hirdették (pl. Thomas Mann, Bartók Béla, Babits Mihály, József Attila). Erre törekedett Kassák is.

Költészetében az 1930-as években klasszicizálódási folyamat ment végbe. Ez már a Tisztaság könyve című kötetével elkezdődött 1926-ban, és megfigyelhető a 35 vers (1931), A Földem virágom (1935), az Ajándék az asszonynak (1937) és a Fújjad csak furulyádat (1939) című köteteiben is.

A klasszicizálódás folyamata egy jellegzetes, újfajta költői programot is adott, amely a Fújjad csak furulyádat című versben jelenik meg. Ez a mű már a címével is kifejezi, hogy a költő kötelességének tartotta a dacos helytállást. Kassák nagyon kemény, nehéz ember volt, de ebben volt az értéke: soha meg nem hajolt, nem váltott köpönyeget, s nem tért le a kijelölt útról.

Ez a vers sem menekülés, nem kibékülés, hanem annak az életigazságnak a felismerése, hogy úgy kell folytatnia a munkát, „ahogy lehet”. Hiszen „viharban”, „gyilkos napok és gyászos esztendők végtelenjében” kellett létezni és alkotni.

Fújjad csak furulyádat

Pásztor, fújj bele ében furulyádba
aludni tért a város és fehér-fekete juhaid is
álomra hajlanak a nehéz illatokban.
Alszik a jegenyesor s a millió repcevirág
a magas hegy és a mély völgy is alszik már
alszik, alszik.

Fújjad csak ébenfa furulyádat
az óra, lám nem állt meg felettünk, él
és forog az isteni varázsló kezében
s a hold, Nyugat horizontja fölött ragyog
hacsak nem a Szentlélek ezüst galambja az
hacsak nem az esthajnali rózsa, amely
egy fiatal lány kebelén virult ki.

Óh, barátom, ha figyelsz most
láthatod a nehéz gyász zászlóit lobogni
s a zaklatott madarakat, amint vergődnek a szélben
s mindez már túl a hétköznapok kulisszáin
ahogyan te is és én is egy különös hajnalon
átléptünk az árkokon és erődítményeken s íme
itt vagyunk, hogy elmondjuk dalainkat.

Úgy tartják, viharban hallgatnak a Múzsák.
Azért is, zengjen a lant és szóljon a furulya
gyilkos napok és gyászos esztendők végtelenjében
porladjanak el kedves halottaink csontjai
de, akik élnek még, jókedvvel viruljanak
s te szelíd, hegyilakó pásztor
fekete subádban és zsíros, nagy kalapod alatt
fújjad csak furulyádat az éjszakában.

Műfaja ars poetica, szabad vers. Az ekloga műfajának egy-két jellegzetességét alkalmazza a bukolikus, idillikus hangulat megteremtése érdekében. Hangulata, beszédmódja az elégia műfaját is idézi. Hangulata tehát idilli, elégikus, szomorkás, melankolikus. A furulyaszót idézi.

Korstílus: szürrealizmus, klasszikus modernség. Kassák egyaránt támaszkodik az avantgárdra és az azt meghaladó modern klasszicizmusra.

Típusa programvers, értékszembesítő. Ha a vers két személyiségét (a beszélő és a pásztor) a lírai én kivetüléseinek tekintjük (vagyis a megszólított azonos a megszólalóval), akkor valójában önmegszólító versről van szó, s a mű lényege az önbiztatás.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!