Szereplők, jellemek: a szerzőként megjelenő szubjektum két kivetülése áll egymással szemben: az elbeszélő (a szerző jelenlegi énje, aki 26 éves) és a fiatalember (a 17-18 éves énje).

Tehát a történet hőse maga az író, aki kamaszkori önmagával találkozik és beszélget. A múltbeli és a jelenbeli én két külön szereplőként jelenik meg a történetben, s az író kamasz énje számon kéri az írón a kamaszkori álmokat és terveket, amelyeket nem valósított meg.

A Karinthy-féle fantasztikum jellegzetessége, hogy a már nem létező múltbeli ént úgy jeleníti meg, mintha a jelenben létezne, és olyannak ábrázolja, amilyen egykor a valóságban volt (lényegében önarcképet fest kamaszkori énjéről).

A fiatalembert látja ugyan a harmadik szereplő, a feleség, de nem teremt vele kapcsolatot.

Fiatalember: 17-18 éves múltbeli, kamasz én, akinek ruhája kopott, de világmegváltó tervei vannak. Még nem ismeri az életet, nem tudja, milyen nehézségek, akadályok állnak egy ember érvényesülése útjában, ezért túl könnyen ítélkezik. Magabiztos fölény jellemzi, nyugodt, tartózkodó, komor, kemény, gőgös.

Mindent megnyerni akaró magatartása, dicsvágya, nagyratörő hozzáállása részint életkorából, részint tapasztalatlanságból fakad. Eleinte úgy kell belőle kihúzni a szót, de aztán megjön a szava, és a felnőtt lesz az, aki egyre inkább csak hallgat.

A fiatalember teljesen biztos az értékrendjében, biztos annak helyességében. A felnőttel szemben ő szabad, mert tettei és gondolatai nem külső kényszerből, hanem egyénisége legmélyéről fakadnak: nem nyomja el személyisége semelyik részét, teljes egészként megéli azt. Bátor is, mert vállalja önmagát (akár a kopott ruhájával együtt), s nem hajlandó a megalkuvásra.

Kiábrándultan tekint jövőbeli önmagára és keserűen számon kéri az idősebb ént, hogy hol vannak azok a dolgok, amelyeket létre kellett volna hoznia vagy meg kellett volna tennie.

Mint kiderül, álmai közé tartozott a repülőgép feltalálása, az Északi-sark felfedezése, íróként egy nagy mű létrehozása, hírességgé válás, az emberek tiszteletének kivívása, társadalmilag-politikailag egy „büszke és szabad Magyarország” megteremtése, és egy szép nő meghódítása, aki majd a felesége lesz.

Nem akar keveset! És elvárja, hogy a 26 éves felnőtt én mindezeknek az álmoknak a megvalósításán már túl legyen, vagyis elérje az összes célt 8 év alatt. Nem törődik azzal, hogy ez az elvárás reális-e, meg se fordul a fejében, hogy lehetetlent kíván. Még megvan benne a naiv (gyermeki) hit, hogy minden úgy lesz, ahogy eltervezi.

Tehát igazi gyerekálmokról van szó, amelyeknek nem szab korlátokat a realitás. Akadályt nem ismerő szabadság, öntudatlan bátorság és korlátlan fantázia szülte őket.

Van, ami megvalósult belőlük: író lett, ismert ember lett (ha tetszik: híresség), tisztelik, szép felesége van. Az is előfordulhatott volna, hogy egy sem valósul meg… Tehát amit a felnőtt én elért, az tárgyilagosan nézve egyáltalán nem kevés. Sőt, aránylag szerencsésnek mondhatja magát.

A fiatal én mégis kevesli az elért eredményt, mert keserűséggel tölti el az a gondolat, hogy pont a nagy álmok nem váltak valóra. Sorra számon is kéri ezeket a nagy dolgokat: „Hol a repülőgép?”, „Hol az Északi-sark?”, „Hol a büszke és szabad Magyarország?”, „Hol a nagy szimfónia?”.

A beszélgetés során kegyetlen és kíméletlen. Gyűlölettel nézi az idősebb ént és lekicsinyli mindazt, amit az idősebb én elért az életben. Értésére adja, hogy mindenestül megveti őt: „te tudod, hogy nekem van igazam… te szegény… te kicsi… te senki… Merj a szemembe nézni…”.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!