Évszakok szerint is felosztható a vers 2 nagy szerkezeti egységre.

Az 1. egység (1-2. versszak) a nyár bőségét mutatja, ez egy bővérű időszak. Ugyanakkor a lagzi nem vidám dolog: falun nyáron sem könnyű az élet, az emberek csak dolgoznak, és a házasság sem örömteli, ellenkezőleg: gonoszság, kegyetlenség, asszonyverés, durvaság jelenik meg benne. Primitív, barbár világ.

A 2. egység (3-4. versszak) a tél csöndesebb, kiürültebb, pusztulóbb, fáradtabb, nyűttebb időszakát mutatja be. Furcsa tespedtség üli meg az embereket télen. A „ködös határ” azt is jelképezheti, hogy az embereknek elködösül az agyuk, a butaságot és gonoszságot is jelentheti.

A paraszti életforma nyári és téli képeinek szembeállítása látszólagos, hiszen a nyár és a tél egyformán nehéz és kemény időszak a parasztok számára. Ezt a vers beszélője nyíltan meg is fogalmazza: „Az élet itt nem móka s nem talány”.

A vers stílusa impresszionista (hangok, képek) és szimbolista (a „lagzi” a nép sorsát, kilátástalanságát jelképezi). Szecessziós képek is megjelennek.

A Tápai lagzi versszakai 10 szótagos sorokból állnak, amelyek páros rímekkel kapcsolódnak össze. Fontos szerep jut a versmondatok és a rím alakításának, mivel a mondatalakítás egyfajta monoton, a bőgőjátékhoz hasonló verszenét hoz létre.

Feltűnő, hogy a négysoros strófák egy-egy versmondatból állnak. Nincs áthajlás, a sorhatárok mindig egybeesnek a tagmondathatárokkal. A tagmondatok jellemzően hozzátoldó kapcsolatos viszonyban állnak egymással, és gyakori bennük a szerkezeti (szintaktikai) felépítések ismétlődése (pl. „Benn emberek és künn komondorok”).

A Tápai lagzi verselése kettős ritmikájú: egyszerre ütemhangsúlyos is és időmértékes (jambikus) is.

Kapcsolatba hozható más művekkel: emlékeztet Ady Endre A magyar Ugaron című versére, hasonlítható Móricz Zsigmond paraszti témájú novelláihoz (pl. Tragédia, Barbárok).