A cím minden strófa kezdő sora, emlékezésre utal. A végleges cím egyébként csupán a vers születése után 10 évvel lett meg. Eredetileg Örökség volt a címe, s többször ezen a címen jelent meg.

Az első sorok keserűen, mélabúsan megvallják azt, hogy a régi emlékek, benyomások már elfakultak: a beszélő nem emlékszik pontosan, hogy milyen volt Anna szőke haja. Ezért kérdez rá tétován, bánatosan, el-elmerengve, némi bűntudattal, hogy milyen volt Anna, és beismeri a kudarcot: „nem tudom már”, azaz nem emlékszik rá.

A „de” kötőszó után jön a dacos tiltakozás, a lírai én szembeszáll a felejtéssel, emlékezni akar Annára. Nagyon elszántan igyekszik felidézni őt, s ehhez a természetet hívja segítségül: előbb az évszakokról alkotott benyomásait idézi fel, és a természeti képek hívják elő emlékezetében Anna hajának, szemének színét, valamint hangszínét (pl. a sárga búzamezők emlékeztetik Anna szőke hajára).

A Milyen volt… szerkezete 3 egységre bontható, minden strófa egy egységnek felel meg. Mindhárom strófa azonos felépítésű, szervezőereje azonos: a szeretett nő képe egy természeti képpel fonódik össze. Egyik felidézi a másikat: tulajdonság – természet – az asszony emléke.

1. versszak: szőkeség – búzamező nyáron – Anna haja (de a „dús kalász” képe utalhat Anna alakjára is, aki enyhét molett nő volt, vagy legalábbis teltebb, kerekdedebb alkata volt).
2. versszak: kék szem – őszi ég tisztasága – Anna szemének árnyalata (az ég kékjéről Anna kék szeme jut eszébe a költőnek)
3. versszak: hang – tavaszi rét sóhaja – Anna hangja (a „hangja selyme”, „meleg szava” szinesztéziák)

Anna tehát nem testi valójában van jelen a versben, hanem csak emlékkép formájában, elmosódva, és csak a belső látás segítségével érzékelhetően. Képe mintegy feloldódik a tájban, a természetről való emlékek és az Annáról való emlékek kölcsönösen erősítik egymást. A táj olyan szép, mint Anna, s Anna olyan szép, mint a táj.

A költő tehát elmereng a régi emlékeken, amelyek megfakultak. Tiltakozik ezek eltűnése ellen, erre utal a „de” kötőszó. Ám a feledés ellen való tiltakozás fokozatosan gyengül, erőtlenedik a vers folyamán:

• az 1. strófában még határozottan állítja a lírai én, hogy „újra érzem őt”,
• a 2. versszakban már csak „visszaréved” Anna szeme színére,
• a 3. strófában pedig az „úgy érzem” bizonytalanságot sejtet: Anna hangja egy soha vissza nem térő, régi tavaszból szól hozzá, amely olyan messze van már, mint az ég.

Ez azt érzékelteti, hogy az érzés átfordult a teljes reménytelenségbe.

Anna alakját tehát az évszakokhoz köti: nyár, ősz, tavasz. Az évszakok közül hiányzik a tél, azt sejtetve, hogy ez a szerelem sosem pusztul el, sosem ér véget. Másrészt a tél egy hideg, magányos évszak, amely nem fér bele az Annáról alkotott képbe. Egyébként télen írta a verset a költő.

A Milyen volt… dalformájú költemény, 3×4 soros, strófaszerkezete hagyományos. Verselése időmértékes, ötös és hatodfeles jambikus sorok váltakoznak. A rímek keresztrímek, rímképlet: a b a b (egyszerű rímszerkezet).