Az Ars poetica 1937-ben keletkezett, és az év tavaszán közölte a Szép Szó. József Attila a költő feladatát fogalmazza meg benne, ugyanis pontosan látta a társadalmi feladatokat. A fasizmus előretörése miatt egyre nyomasztóbb lett a légkör, a szocializmus eszméjét pedig a sztálini korszak torzsága, törvénytelenségei mocskolták be.

József Attila elszakadt a szektásodó kommunista párttól és előbb a szociáldemokrácia, majd a polgári radikalizmus irányzatához került közel.

Ebben az időszakban tört ki rajta erőteljesebben egy gyerekkora óta lappangó mentális betegség, amelyet a pszichiátria akkori fejlettségi fokán még nem ismertek, ezért skizofréniának (tudathasadásnak) hitték és rosszul kezelték (azóta felfedezték a betegséget, amely az ún. borderline személyiségzavar).

Mivel szeretett volna meggyógyulni, a költő pszichoanalízisre járt, amely fölerősítette amúgy is erős analizáló hajlamát. Ennek köszönhetően költészete is átalakult, nagy gondolati versekkel gazdagodott, gondolkodásmódjában a freudi gondolatok is megjelentek.

Élete utolsó két-három évében tehát megváltozott az élethelyzete is, a történelmi helyzet is, és ennek következtében költői világképe is. Ahogy sorsa egyre kilátástalanabb és nehezebb lett, költészete egyre mélyült, egyre nagyobb távlatot kapott.

Ez a változás hozta magával, hogy formai eszközei is módosultak, költői eszközei tovább csiszolódtak, tökéletesedtek, költészete klasszicizálódott. Most már szívesebben használta a hagyományhűbb, kötöttebb, szabályosabb formákat. Az Eszmélet óta szabályos (többnyire négysoros) strófákat használ a korábbi szabad formájú versek helyett, amelyekben szabálytalan volt a strófák és a sorok terjedelme.

Írt szonetteket, hexametereket, szabályosan lüktető jambikus és trochaikus, ill. ütemhangsúlyos ritmusú verseket, és több művét ciklusosan építi fel (A Dunánál, Hazám).

Az Ars poetica is szabályos szerkezetű, négysoros strófákból álló költemény.

Ars poetica

Németh Andornak

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

A vers műfaja ars poetica, gondolati költemény. Témája a közéleti költő hitvallása, az alkotói feladatok kitűzése.

Mint a kezdő sorokban elhangzik, József Attilát a költészet nem önmagában érdekli, elítéli a l’art pour l’art művészetet. A költészet része a teljességnek, az egésznek, amellyel a valóságot birtokba tudja venni. Az egyik legfőbb érték a szabadság – a szellem szabadsága –, melynek szószólója kíván lenni. Nagyon magas mércét állít maga elé, a teljességre törekszik.

Az Ars poetica azt sugallja számunkra, hogy az ember lehetőségei szinte korlátlanok, megvalósításukhoz képzelet kell, érzelem és értelem szükséges. József Attila a költészetével akarja teljessé tenni az életünket, melynek két alappillére a „szellem” kiteljesedése és a „szerelem” átélése.

Kifejezőeszközök: a konkrétat az elvonttal összekapcsoló metaforák, ellentétek, különleges költői jelzők, halmozás, költői kérdés, felkiáltás.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!