Jónás könyve (elemzés) – Ószövetség, Próféták
Az elhívástörténetekből ismert alaphelyzet, hogy a kiválasztott ember nem szívesen vállalja a küldetést, jelet kér, kifogásokat keres. Jónás egyiket sem teszi, ő egyszerűen elmenekül. Jáfó kikötőjében hajóra száll Társisba, a föníciai városba, amely a Földközi-tenger nyugati felének (talán Hispánia vagy Tunézia) nagy kereskedelmi hajóiról ismert. Tehát pont ellenkező irányba indul el, mint amerre Ninive van. Az akkor ismert világ végére igyekszik.
A történetben mindenki rokonszenves: a hajótöréstől félő pogány matrózok, a király, a ninivei lakosság, még az állatok is. Egyetlen szereplő van, aki nem rokonszenves: Jónás.
A tengeri vihar és a nagy hal Isten eszköze arra, hogy prófétáját rákényszerítse küldetése betöltésére. A más-más isteneket imádó hajósok Jónás elbeszéléséből nemcsak a vihar okát tudják meg, de azt is belátják, hogy a próféta Istene hatalmasabb valamennyiüknél.
Jónás háromnapos tartózkodása a halban sok szenvedéssel jár. A szenvedés és az elzártság segíti hozzá ahhoz, hogy meditálhasson helyzetéről. Fogsága ugyanakkor az életét is megmenti. Ebben tehát egyszerre nyilvánul meg az Úr kényszerítő ereje, akarata, büntetése és kegyelme. Ezért kezd Jónás a halban a zsoltárokhoz hasonló panaszba és hálaimába.
Végül Jónás is megérti, hogy nem tud elég messzire elfutni a rábízott feladat elől. Második elhívásakor teljesíti küldetését, de magatartásából hiányzik a személyes elkötelezettség. Ezt jelzi, hogy prédikációja rövid. Az indulatos kiáltás csak egymondatos ítélethirdető próféciát tartalmaz. Nem beszél Ninive bűneiről, az Úr döntésének okairól, sem a megtérés lehetőségeiről.
A hiánynak fontos szerepe van: a próféta ellenérzését hivatott kifejezni. A zsidó Jónás azért ódzkodik a prófétaságtól, mert nem akarja, hogy a pogány niniveiek megtérjenek és megmeneküljenek.
A mű kifejezőeszközei közé tartozik a humor is. Humoros motívum például, hogy Jónás szavára nemcsak az emberek vezekelnek, hanem még az állatok, a szarvasmarhák és a juhok is böjtölnek, „zsákruhát ölt ember és állat”.
Fontos, hogy a bűnös város megbánást mutat: királyával együtt gyászba öltözik, a megtisztulási szándék jeleként böjtöt tart és megtér. A bűnbánattal és a jó útra téréssel Ninive kiérdemli az Úr kegyelmét, de Jónás nem ért ebben egyet Istennel, és ezt meg is mondja neki (4,2). Leül a városon kívül és ott várakozik próféciája beteljesedésére, Ninive pusztulására. Ez azonban nem következik be.
A történet csattanószerűen záródik. Isten a Jónásnak árnyékot adó bokor kinövesztésével és elpusztításával tanítja meg a kelletlen prófétát arra, hogy Isten szeretete mindenkié. A próféta pedig Isten szeretetének eszköze. A csattanót az Úr szavai hordozzák, aki szembeállítja Jónás sajnálatát az elpusztult bokor miatt Ninive iránti makacs gyűlöletével.
A történet azt példázza, hogy Isten minden embert a saját teremtményeként tart számon, zsidókat és pogányokat egyaránt. Ezért a megtérésre mindenkinek van lehetősége: az üdvözülés nem a zsidó nép kiváltsága. Ez a tanítás élesen szemben áll a kor zsidóságának közvélekedésével, így komoly bátorságra vall az ismeretlen szerző részéről, hogy ellentétes véleményét megfogalmazta.
A Jónás könyvét a többi prófétai könyvtől novellisztikus jellege különbözteti meg. A többi prófétai könyv egy adott próféta hiteles vagy fiktív szavait tartalmazza (azaz próféciákat), a Jónás könyve ellenben Jónás életének egy „kalandját” meséli el.
Az elbeszélt történet célja nem egy múltbeli próféta tevékenységének bemutatása. A szerző a saját korának szóló példázatos üzenetet akart közvetíteni olvasóinak.
Magát a prófétát csak egy rövid ima, Jónás imája erejéig idézi meg. Ebben az imában a szerző a zsoltárokhoz hasonló verses szöveget ad Jónás szájába.
Jónás történetének nevezetes magyar feldolgozása, újraértelmezése is van: Babits Mihály azonos című (Jónás könyve) költeménye.
Hozzászólások
Jónás könyve (elemzés) – Ószövetség, Próféták — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>