Jónás könyve (1-4)

A Jónás könyve egy tanító célzatú, jelképes elbeszélés, amelyből egy engedetlen próféta történetét ismerhetjük meg. Ez egy némileg mulatságos történet, amelyben Jónás előbb menekülni akar a rábízott feladat elől, aztán panaszkodik Istennek a prédikációja által elért váratlan siker miatt.

Cselekmény röviden: az Úr szól Jónáshoz, és megparancsolja, hogy menjen Ninivébe, a nagy városba, és prédikáljon, mert égre kiált a niniveiek gonoszsága. Jónás el is indul, de nem Ninivébe, hanem Tarsisba: oda akar menekülni az Úr elől. Jáfóban talál egy hajót, amire felszáll.

Az Úr azonban vihart bocsát a tengeren a hajóra. A hajósok mind félnek, hogy hajótörést fognak szenvedni, és mind imádkozik a maga istenéhez. Csak Jónás fekszik a hajó mélyén álomba merülve. A hajóskapitány azonban fölkelti, mert azt akarja, hogy ő is imádkozzon, hogy ne vesszenek oda.

A hajósok sorsot vetnek, hogy kiderüljön, ki miatt kerültek veszélybe, és kiderül, hogy Jónás miatt, mire kifaggatják, hogy honnan jött, stb. Nagyon megijednek, mikor Jónás elmondja, hogy ő héber, és az Úr elől menekül. Közben a tenger egyre viharosabb. A hajósok megkérdezik Jónástól, mit tegyenek vele, hogy elháruljon róluk a veszedelem.

Jónás azt tanácsolja nekik, dobják őt a tengerbe, és akkor megmenekülnek, mert lecsendesedik a tenger. A hajósok azonban nem akarják halálát okozni, ezért előbb megpróbálnak visszaevezni a szárazföldre, csakhogy nem tudnak. Ekkor valóban bedobják Jónást a vízbe. Erre a tenger háborgása nyomban véget ér.

Az Úr odarendel egy nagy halat, amely lenyeli Jónást, aki három napot és három éjszakát tölt a hal gyomrában. Jónás hálaimát mond Istennek, aki ily módon megmentette az életét. Az Úr ekkor parancsot ad a halnak, amely kiköpi Jónást.

Az Úr másodszor is szól Jónáshoz, és megint utasítja, hogy menjen Ninivébe prédikálni. Jónás elmegy Ninivébe.

A nagy város bejárása három napba telik. Jónás elindul egynapi járásra, és azt hirdeti: még negyven nap és elpusztul Ninive. A város lakói hisznek neki. Böjtöt hirdetnek és zsákruhát öltenek.

Amikor eljut a hír Ninive királyához, a király is leveti díszruháját, zsákruhát vesz fel és hamuba ül. Ezután elrendeli, hogy hirdessék ki: az állatok, szarvasmarhák és juhok semmit nem ehetnek és ihatnak, nekik is zsákruhát kell viselniük. Térjen meg mindenki, hagyjon fel a rossz tettekkel, és kiáltson Istenhez. Így talán Isten haragja elmúlik és nem pusztítja el a várost.

Amikor Isten látja, hogy Ninive megtért, megbánja, hogy a város vesztét kívánta, és megkegyelmez Ninivének. Ez Jónásnak nagyon rosszul esik.

Jónás megharagszik Istenre, és a halálért imádkozik hozzá. Az Úr felteszi neki a kérdést: igaza van-e vajon, hogy haragszik?

Jónás erre leül a városon kívül, hogy lássa, mi történik majd Ninivével. Az Úr egy bokrot növeszt Jónás fölé, hogy adjon neki árnyékot, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örül a bokornak.

Az Úr akaratából másnap hajnalban egy féreg megrágja a bokrot, és az elszárad. Tikkasztó keleti szél támad, Jónás napszúrást kap, és megint a halálért imádkozik.

Az Úr ekkor így szól hozzá: „Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!”

Értelmezés: Jónás története rövid, könnyed, élvezetes olvasmány, melynek tanulsága az, hogy az Isten által ránk osztott feladattól, küldetéstől nem lehet megszabadulni. Másrészt a türelmet, a megbocsátást hirdeti, hiszen szembefordul a könyörtelen vallásossággal, a fenyegető ostorozással. Azaz a történet Istennek a pogányokra is kiterjedő, egyetemes jóságáról, ill. a prófétaság lényegéről szól.

Idővezetés: lineáris, tehát az elbeszélő időrendben haladva mondja el az eseményeket.

Motívumok:

• Ninive – város, mely a valóságban is létezett, de itt a történetben a „bűnös város” szimbóluma. Annál is inkább, mert az i.e. 8. században, amikor Jónás élt, Ninive várost még nem ismerték Izraelben. Az i.e. 4-3. században pedig, amikor a történet szerzője élt, a város már nem létezett (az Újasszír Birodalom fővárosa volt).

Ninivét valószínűleg tudatosan választotta a szerző, mert ezzel akarta kifejezni, hogy Isten kegyelme Izrael egykori hatalmas ellenségének városára is kiterjed. Ezzel mutatja meg, milyen beláthatatlanul végtelen Isten irgalma.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!