Johann Wolfgang Goethe: Faust (elemzés)
Az I. rész cselekményének gerincét Margit, a fiatal és szép polgárlány tragikus története adja. Mefisztó biztatatására és segítségével Faust elcsábítja a lányt, aki szerelmes belé, de nem veszi feleségül. A házasság ugyanis nem jelenthet Faustnak megoldást, végső boldogságot (Faust nem akarja lekötni magát a kisvilággal, a mindennapokkal, ahogy Goethe sem akarta).
Margit a szerelmes éjszaka kedvéért altatót ad anyjának, ami az asszony halálát okozza. Ezután Margit teherbe esik, de mivel hajadon, szégyenben marad. Faustnak el kell menekülnie, mert megöli a nő bátyját egy éjszakai párbajban. Margit magára marad és összeomlik. Megöli újszülött gyermekét, s ezért halálra ítélik.
Faust az érzékek pokoli világában (Walpurgis-éj) tett vándorútja után visszatér a börtönben ítéletére váró Margithoz, de addigra a lány megtébolyodik a lelkifurdalástól, amit anyja és gyermeke meggyilkolása miatt érez. Látványa már csak szánalmat kelt Faustban.
Faust megmenthetné a vérpadtól Mefisztó segítségével, de Margit nem fogadja el az ördög segítségét. Bűnhődni akar, ezért inkább a halált választja, s felajánlja bűnös lelkét a Teremtőnek. Faust kétségbeesve hagyja el.
Az első rész a bűnbánó nő iránti isteni kegyelem megnyilatkozásával zárul, Margit lelke az égbe jut.
II. rész: Faust a nagyvilágban. – A főhős a közélet porondjára lép, ahol feljut a csúcsra. A császári udvarban nagy lehetőségek nyílnak meg előtte, ám vágyai itt sem teljesülnek be.
Az antik szépség és harmónia utáni vágy vezeti az ókori Hellászba, ahol elnyeri Szép Heléna szerelmét, nászukból egy fiú születik, az isteni szépségű Euphorion, aki az ifjúság, a költészet és a szabadság jelképe.
Euphorion szabadságvágya nem ismer korlátokat: nem akar rabként a földön élni, repülni szeretne, ezért egy sziklacsúcsról a levegőbe veti magát és lezuhan. Halála véget vet a varázslatnak, Heléna követi fiát az alvilágba, Faust pedig visszatér a múltból saját korába.
Megmenti a császárt, aki megjutalmazza ezért. Neki ajándékozza a tengerpart mocsaras, elhagyatott vidékét. Faust nagy munkába kezd, gátakat építtet, elhódít a tengertől területeket. A szorgalmas, teremtő munka közepette éri el az öregség. De még rokkantan és vakon is elbűvöli a látomás, mely a jövőt jeleníti meg előtte (szabad nép szabad honát, és hogy munkáját nem mossa majd el az idő).
Ez a sejtelem boldoggá teszi Faustot. Végül megtalálja élete értelmét, s a nem remélt pillanatnak az alku értelmében Faust vesztét kell jelentenie. Meghal és Mefisztó szolgái el akarják ragadni, de egy angyalsereg elűzi őket, Isten ugyanis megsemmisíti Faust és az ördög szerződését. (A „póruljárt ördög” a középkori misztériumjátékokban is gyakori szereplő volt.)
Goethe tehát nem a főhős elkárhozásával zárja a művet. A befejezés nem tragikus, mert Isten megjutalmazza Faustot, amiért mindig nagy és nemes célokért küzdött. Ha néha meg is botlott, nem tért le az igaz útról, bízik önmagában és a jövőben, a polgári fejlődés sikerében. Ezért nem jut pokolra, hanem üdvözül. Mert ahogy a prológus előrevetíti: ha az ember nemes célokért küzd, tévelygése ellenére is elnyerheti Isten kegyelmét.
Értelmezés: az értelmezők nagy része Faust történetét a modern nyugati lét és kultúra egyik alapmítoszának tartja.
A mű a nagy filozófiai kérdést teszi fel: mi az élet értelme, miért érünk a földön? Erre a kérdésre a különböző szerzők más-más válaszokat adnak (Vörösmarty Csongor és Tündéje alapján az emberi élet értelme a szerelem, Madách Az ember tragédiájában azt válaszolja, az emberi élet értelme a küzdés maga).
Goethe a tudni és haladni előre gondolatot veszi alapul, ami nem új gondolat, már a reneszánsz korban, sőt már Danténál is megjelenik. Élete értelmét Faust a közösségért végzett alkotómunkában találja meg. Nem a világ titkainak kutatása, nem az elérhetetlen célok kergetése teszi boldoggá az embert, hanem a szorgalmas, szabad és tevékeny élet.
Amíg ezt megérti, Faust sok mindent végigpróbál. Kérdése, hogy mi vezet a boldogsághoz:
- a tudásvágy vagy sorsunk alakítása?
- szerelem, családi élet vagy siker a társadalmi életben?
- érzékiség, testi gyönyörök vagy az azokon való felülemelkedés?
- a pénz szeretete vagy a szellem ereje?
- az akaraterő vagy az akaratgyengeség?
Faust a boldogságot a közösségért végzett alkotómunkában találja meg, vagyis Goethe válasza a nagy kérdésre az, hogy az emberi élet értelme az emberiségért dolgozni. Ez pozitív gondolat.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Johann Wolfgang Goethe: Faust (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>