Goethe Faust című kétrészes drámai költeménye a szerző és a világirodalom egyik legnagyobb remekműve.

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832): német szerző, korának költőfejedelme, a világirodalom egyik legnagyobb alakja, már életében klasszikusként tisztelték.

Frankfurtban született jómódú polgárcsaládban. Apja jogot végzett és Goethe is jogot tanult, doktorátust is szerzett a strassburgi egyetemen. Strassburgban ismerte meg Herdert, a Sturm und Drang irányzat szellemi vezérét. Frankfurt, Wetzlar városokban folytatott joggyakorlatot.

Goethe életét végigkísérte a szerelem, mindenhol voltak szerelmei, ahol megfordult (pl. Wetzlarban Buff intéző Lotte nevű lánya).

Weimar, 1775: Goethe az uralkodó herceg, Karl August felkérésére a nagyhercegség pénzügyeinek vezetője lett, 1782-től miniszterelnök. Felvilágosult-humanista reformok bevezetését tűzte ki célul, szellemi központtá akarta tenni Weimart, de tervei nem jártak sikerrel. Itteni szerelme Stein báróné volt.

Kezdett kiégni, ezért meghasonlott lelkiállapotban Itáliába utazott (1786), ahol visszatért alkotóereje. Két év múlva visszatért Weimarba, de többé már nem intézett államügyeket, csak a kulturális intézményeket irányította. Újabb szerelme Christiane Vulpius egykori művirágkészítő lány, akivel élettársi kapcsolatban élt, született egy fiuk (1789), végül feleségül vette (1806).

1794-ben kezdődött barátsága Friedrich Schillerrel, aki szintén Weimarba települt (1799), és együtt elindították a német irodalom nagy korszakát, a német klasszikát. Új szerelme Marianne von Willemer.

Az 1810-es és 20-as években a nyarakat gyakran töltötte csehországi fürdőhelyeken (Karlsbad, Marienbad). Marienbadban ismerte meg utolsó nagy szerelmét: Urlike von Levetzow 17 éves volt, Goethe több mint 70. El akarta venni feleségül (felesége, Christiane 1815-ben meghalt), de a lány visszariadt a házasságtól a nagy korkülönbség miatt.

Goethe ezután csak a költészetnek élt, haláláig folyamatosan dolgozott. Weimar Goethe miatt zarándokhellyé vált, a költő mégis magányos volt a sok látogató ellenére. Barátai, Herder, Schiller, pártfogója, Karl August herceg, régi szerelme, Stein báróné addigra mind meghaltak, és Goethe egyetlen gyermeke is meghalt.

Ő maga pár napos betegeskedés után halt meg karosszékben ülve 1832-ben 83 évesen.

Munkássága:  Goethe életműve minden európai irodalomra hatást gyakorolt, alkotásait a mai napig újra lefordítják. A 18. század második felének minden stílusirányzatában és mindhárom műnemben, valamint szinte minden műfajban alkotott. Emellett sokoldalú irodalomszervezői tevékenységet fejtett ki.

Érdeklődése nemcsak az irodalom, hanem a filozófia, a művészetelmélet és a természettudomány területére is kiterjedt.

A német területek széttagoltsága miatt (nem létezett még egységes Németország, helyén 300 kis német fejedelemség volt) a polgárosodás fejletlen volt, így a német irodalomban a klasszicizmus későn, a romantika viszont korán jelent meg. A két irányzat kölcsönösen áthatotta egymást. Goethe művészetében is vannak romantikusabb és klasszicistább periódusok.

Strassburg, a francia földön épült német város volt egyik központja a német irodalmi forradalomnak, melynek neve: Sturm und Drang (= vihar és előretörés) – a fiatal Goethe itt járt egyetemre, és itt találkozott Herderrel, az új mozgalom szellemi vezérével.

A Sturm und Drang az ösztönös, szenvedélyekre alapozott életet becsülte, a természet nevében lázadt a társadalmi konvenciók, a zsarnokság és a nyárspolgári erkölcs ellen. Eszményképe a szabályokat megvetni képes zseni volt. Irodalmi ideáljai: Homérosz, Shakespeare és Osszián.

Goethe figyelme a Herderrel való ismeretség nyomán fordult a népköltészet, a középkori német művészet, valamint Homérosz és Shakespeare felé. Hamarosan a Sturm und Drang vezető alkotója lett. Ezt lírájában pl. a Prométheusz c. himnusz tükrözi. Írásaiban elsősorban saját élményeit dolgozta föl.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!