Janus Pannonius Mars istenhez békességért című verse 1469 és 1471 között íródhatott, a költő második (magyarországi) pályaszakaszának termése.

Janus Pannonius ekkorra már megundorodott mindennemű háborúskodástól. 1464-ben, a Mikor a táborban megbetegedett írása idején még hadba vonult Mátyás királlyal Zvornik ostroma céljából, és már akkor rájött, hogy a katonáskodás nem neki való.

De a háborúról való személyes rossz tapasztalatai mellett békepártivá tették a humanista eszmények is. A humanizmus eszményeihez híven szembefordult mindenfajta háborúval, hiszen az öldöklés emberi életeket pusztít el, a humanista szemében pedig az egyik legfőbb érték éppen az élet, a béke.

Ebben a versben már semmi utalás nincs a török elleni szent háborúra, ami pedig abban az időben folyamatosan napirenden volt. A költő nem vitatja a törökellenes harcok szükségességét, amelyek a folyamatos fenyegetettség miatt kellettek, de nem is élteti a háborút már, nem vesz részt többé benne, és nem tartja dicsőségnek a hadi sikert.

Szeretné, ha véget érne az öldöklés, mert aggódik a harcokban megfáradt, szenvedő magyar népért. Ennek az érzésnek ad hangot a Mars istenhez békességért című versében, amelyben a háború istenéhez szól, akit arra kér, hogy engedje megpihenni, békességben élni a magyarokat.

Mars istenhez békességért

Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptü Úr,
Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog,
Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke,
Te égi őr, te nagy titán-rettegtető,
Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán,
Te férfit ékesítő, héroszt szentelő,
Te súlyos léptü, talpig vasba öltözött,
Határt kipusztitó, várost leromboló,
Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus,
Te szörnyü vérivó, halottra éhező,
Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott,
Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot,
Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő,
Szerzője rettenetnek, pánikinditó
Atyánk, kiméld megfáradt pannon népemet!

A vers műfaja epigramma. Anti-himnusz, mivel hangneme magasztos, emelkedett, mint egy himnuszé, és egy istenséghez szól, hangulata azonban elkeseredett, indulatos, dühös, felháborodott, és fohászkodás helyett egyre erőteljesebben, egyre szenvedélyesebben becsmérli a megszólított istent. (Csak az utolsó sorban érződik fohászkodó hang.)

Témája a római hadisten, Mars megszólítása. A költő előbb dicsőíti, majd gyűlölködve elutasítja az istent.

A költemény tömör és lendületes. Üzenete az, hogy a háború rossz, mert emberi életeket pusztít el, és elveszejti a művészeti és egyéb értékeket is. Ezért szól a költő a hadistenhez, hogy legyen vége az öldöklésnek, könyörüljön Mars a sok háborúban megfáradt magyarságon.

A Mars istenhez békességért latin nyelven íródott (a korabeli írásbeliség nyelve). Stílusa reneszánsz.

A legfontosabb kifejezőeszközök a metaforák és a halmozás, fokozás (a negatív indulat erősödése halmozásos fokozásban jelenik meg).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!