Janus Pannonius Kigúnyolja Galeotto zarándoklását című verse 1450-ben keletkezett, a költő első pályaszakaszán, itáliai tanulmányai alatt. Abban az időben a fiatalokat kiküldték külföldre tanulni, főleg itáliai egyetemekre, és így tett Janus nagybátyja, Vitéz János is Janusszal. Itáliai korszaka alatt a költő sok epigrammát írt, főleg csipkelődő, élcelődő epigrammákat, amilyen ez is.

A Kigúnyolja Galeotto zarándoklását a „szent év” alkalmából íródott Janus ferrarai iskolatársához és jó barátjához, Galeotto Marzióhoz, mert Galeotto elzarándokolt Rómába.

A pápa minden 50. esztendőt szent évnek nyilvánított, amikor is teljes „búcsút” nyerhetett az, aki elzarándokolt Rómába. Janus Pannonius átlátott mindezen és nem tartotta helyesnek, ezért kicsúfolja barátja zarándoklását, így próbálva őt lebeszélni.

Hozzá kell tenni, hogy az egyház sokszor kötöttséget jelentett: szabályokat, kötelezettségeket rótt az emberre, ezért Janus műveiben negatív színben tűnik fel (pedig egyházjogot tanult és ő maga is egyházi pályára készült). Janus a kötöttségektől mentes életet szerette, a szellem, a lélek szabadságát hirdette. A humanista műveltség is ezt jelentette számára.

Kigúnyolja Galeotto zarándoklását

Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy
Parnasszus magasát elhagyva, immár
Bottal – ó, Galeotto – és iszákkal
Mégy Rómába te is zarándokútra?
Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke
És kísértetek-űzte balga népség
És álszent sokaság csinálja mindezt!
Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú
Euathlos nagyeszű tanára tartott,
S istenek tagadója, Theodórosz,
És az élvezeteknek atyja is, ki
Legfőbb rossznak a szenvedést találta.
Ám ha elragadott az ájtatosság
S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,
És ha mind hiszed azt, amit naponta
Szószékről prédikál recsegve páter
Alberto s az a szókelep Roberto,
Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,
Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,
Törd szét lantod, Apolló énekét meg
Vesd a sánta kovács-istennek akkor,
Mert hívő soha nem lehet poéta.

A vers műfaja epigramma, hangulata évődő, csipkelődő. Hangneme szatirikus.

Latin nyelven íródott, mert abban az időben az írásbeliség nyelve latin volt. Nekünk csak fordításban hozzáférhető. Stílusa reneszánsz.

A vers témája Galeotto zarándoklata: Janus a humanista eszmények megtagadásának tartja barátja tettét, ha az Rómába zarándokol. A kötő azért csipkelődik barátjával, mert ezen keresztül akarja hangsúlyozni, hogy át kell látni a prédikációkon, hiszen a hitszónokok anyagi hasznot remélnek. A reneszánsz embereknek nem ez való, hanem a humanista szellemiségű gondolatok.

Kifejezőeszközök: ismétlés, felkiáltás, költői kérdés

A versszervező erő az ellentét. Janus kétféle magatartást, két világszemléletet állít szembe egymással: a humanista költő-tudós és a hiszékeny zarándok magatartását. Szerinte egy humanista költő nem lehet hívő ember, a kor felfogása szerint a kettő kizárja egymást.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!