Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés)
Értelmezés: Ibsen színműveiben nem a megoldás a fontos, hanem a különböző világnézetek, életfelfogások összecsapása. A Babaház esetében két világ, két életstratégia áll szemben egymással. Az egyik Nóra és Helmer házasságának világa, amely a pózok, szerepek és titkok világa. Ebben a világban mindenki szerepet játszik és jelmezt visel (átvitt értelemben és a III. felvonásban konkrétan is).
Nóra és Helmer csak a szerepeik nyelvén érintkeznek egymással, soha nem volt egy igazán komoly beszélgetésük. Nóra csacsog, hízeleg, kelleti magát, Helmer becézget, prédikál, dorgál. Szerepe szerint Nóra egy tudatlan, felelőtlen, csinos és imádnivaló kislány, Helmer pedig felelősségteljes ügyvéd, a társdalom megbecsült tagja.
Házasságukban tehát egy közmegegyezéssel kialakított szerepjáték zajlik. Ebben a világban a legfontosabb szabály az, hogy a kialakult szerepekből nem szabad kilépni. Ha valaki kilép a szerepéből, az a világrend felborulását eredményezi.
Ebben a közegben Rank doktor is szerepet játszik, a hű barát szerepét. Jellemző módon nem azzal borítja fel a kialakult rendet, hogy meghalni készül (hiszen az életből való „kilépője” nemcsak színpadias, de megfelel a szerepének is), hanem azzal, hogy szerelmet vall Nórának, mert ezáltal kilép a hű barát szerepéből.
A világrend végső felborulása akkor következik be, amikor Helmer elolvassa a zsarolólevelet. A szerepjáték összeomlása után Nóra első dolga az, hogy átöltözik, és ezzel nemcsak valóságos értelemben veti le a halászlány-jelmezt, hanem átvitt értelemben is örökre levet minden jelmezt. Azaz átlépni készül abba a másik világba, amelyet a darabban Lindéné és Krogstad képvisel.
Ebben a másik világban nincsenek jelmezek és szerepek. Mindenki önmaga, mindenki nyílt és őszinte.
Nyelvezet: a két világ közti különbséget legjobban a nyelvhasználat jelzi. Lindéné és Krogstad mindig egyenesen beszél, mindig tisztán és érthetően fogalmaz. Nem használnak semmiféle mögöttes kódot, ezért amit mondanak, az csak egyféleképpen érthető, és nincsenek titkaik.
Ezzel szemben Nóra és Helmer beszéde mindig többértelmű: a kimondott szó mást jelent annak, aki mondja, és mást annak, aki hallja.
A házaspár egymás közti beszéde szerepüknek megfelelően gyermekes (Nórát mindketten „mókuska”-ként, „énekesmadár”-ként emlegetik). Mikor Nóra felhagy ezzel a beszédmóddal, Helmer nem találja meg a maga felnőtt nyelvét, kommunikációjának meg kell szűnnie.
Hogy nyelvüket mennyire a színlelés jellemzi, az különösen Helmer, Nóra és Rank hármas jeleneteiben feltűnő. Ilyenkor a kimondott mondatoknak három jelentésük is van. Ennek leginkább az olvasó a haszonélvezője, aki egyszerre hallja és érti mind a három hangot.
Szereplők: Ibsen csak a közvetlen jellemzést alkalmazza a szereplők ábrázolásakor. A szereplők jelleme a szavaikból derül ki, ezért minden mondatuk, gesztusuk, odavetett megjegyzésük fontossá válik. Ráadásul a személyiségüket nemcsak az jellemzi, amit mondanak, hanem az is, ahogyan mondják. Tehát a beszédmód, a hangnem is kiemelt fontosságot kap. Emiatt a dráma roppant tömör, egyetlen fölösleges szó sincs benne.
Torvald Helmer: ügyvédként dolgozik. Művelt ember, tud zongorázni, ért egy kicsit a tánchoz, esztétikai nézetei konvenciózusak.
Értékrendjében a konvenciók, a társadalmi együttélés szabályai, a rend, a törvények, a házasság hagyományos értékei állnak első helyen. Klasszikus családapának tartja magát, aki a család pénzügyeit intézi és aki egyedül felelős a döntések meghozatalában. Feleségével nem osztja meg a gondokat, minden terhet ő visel. A jóságos családfő és a szerető férj szerepét játssza.
Amikor megismerkedett Nórával, Helmer állami szolgálatban állt, és segített rendbe tenni Nóra apjának (aki köztisztviselő volt) némileg zavaros ügyeit. Házasságkötésük után kilépett a minisztériumból és ügyvédként kezdett dolgozni.
Szilárd világnézeti elvei vannak, hivatásában megvesztegethetetlen, becsületes (csak tiszta ügyeket vállal el). Feltehetőleg jó tulajdonságai miatt nevezik ki bankigazgatónak.
Bankigazgatóként a becsületes, igyekvő embereket (mint Lindéné) pártfogolja, a becsteleneket (mint Krogstad) kerüli, és ha szükséges, bünteti. Magánemberként is szilárd erkölcsi elveket vall, az egyik elve például az, hogy pénzt soha nem kér kölcsön senkitől.
Feleségét a maga módján szereti, szépsége lenyűgözi, nőiségét ellenállhatatlannak tartja. Viszont nem tekinti önmagával egyenrangú félnek, úgy bánik vele, mint egy gyerekkel: dicséri, korholja, kioktatja, játszik vele, tanácsokkal, intelmekkel és tilalmakkal irányítgatja.
Nóra alárendelt szerepét jelzi pl. az, hogy még a levélszekrényhez sem lehet kulcsa, és Helmer megtiltja neki az édességfogyasztást is (hogy szépek maradjanak a fogai). Nóra nem lázad fel a férje által hozott szabályok ellen, de nem mindig tartja be őket (pl. titokban eszegeti a mandulás puszedlit).
A házastársak szerepet játszanak, és Helmer a komoly, felelősségteljes férj és családapa szerepét osztotta magára, aki mindent jobban tud. Kezdetben az olvasó még elhiszi, hogy a férjnek azért kell mindent irányítania, mert a felesége gyerekes, és szükség van a családfői tekintélyre. Később azonban Nóra küzdelmét látva Helmer viselkedését egyre kevésbé tartjuk helyesnek.
Hiúsága, elbizakodottsága, közhelyes gondolkodása egyre zavaróbbá, taszítóbbá válik. Látjuk, hogy Nóra családanyaként tett erőfeszítéseit képtelen értékelni, gyermekei zavarják. De számos más negatív tulajdonságára is fény derül: kicsinyes (zavarja, hogy Krogstad tegezi őt a bankban), hiú (szereti, ha dicsérik pl. az ízlését) és önelégült.
Egész házasságát szerepjátékként éli meg. Kosztümös jelenetekről álmodozik, amelyekben romantikus körülmények között megmenti szíve királynőjét, aki veszélybe került. Ám amikor a valóságban jön el a veszély pillanata, nem megmenti, hanem hibáztatja Nórát. Nem a bajba jutott nemes hölgyet látja benne, hanem az okirathamisítót, tettét nem a szerelmes lovag, hanem az ügyvéd szemével nézi.
Önértékelését a külvilág ítélete határozza meg, így valójában a közvéleménytől való rettegése vezeti Nóra váltóhamisításának megítélésében. Mindennél fontosabb számára a látszat fenntartása, ezért engedni szándékozik a zsarolásnak, eleget akar tenni Krogstad követeléseinek. És később, az adólevél megsemmisítése után is úgy akar tenni, mintha nem történt volna semmi.
Ugyanakkor Helmert nem vezeti rossz szándék. Egyszerűen csak a tanult normáknak, a társadalmi elvárásoknak megfelelően cselekszik. Ezért a végén nem is érti, hogy miért futott zátonyra a házassága.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Henrik Ibsen: Babaház / Babaszoba / Nóra (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>