Alapgondolat, üzenet: Ibsen a polgári létből fakadó életproblémákra, a család válságára hívja fel a figyelmet.

A Babaház szereplői polgárok, akik a polgári családeszmény szerint próbálnak élni. Eszerint a család egy olyan szerető közösség, amely elfogadja és természetesnek tartja a férfi (férj és apa) vezető szerepét. Ugyanakkor minden családtagnak lehetőséget ad egyénisége kibontakoztatására és az önmegvalósításra.

A család mindemellett menedéket biztosít az egyénnek az egyre gyorsabban változó, egyre kiszámíthatatlanabbá váló külvilággal szemben. Mindezt úgy teszi, hogy segít megőrizni a családtagok személyiségének épségét.

A 19. század végére nyilvánvaló lett, hogy a család egyre kevésbé tudja betölteni ezt az eszményi szerepet. Megjelent egy magánéleti probléma, az ún. élethazugság problémája. Ez az egyik legfontosabb kérdéskör, amivel foglalkozik a Babaház. Ibsen világának ekkortól kezdve olyan központi kategóriájává vált az élethazugság, mint amilyen a görög tragédiában volt a hübrisz.

A Babaházban az élethazugság mellett a másik leglényegesebb kérdéskör a nők egyenjogúságának kérdése. Nóra szerepe az engedelmes feleségé és anyáé, akire a komolyabb dolgok nem tartoznak, a családot érintő fontos döntésekbe nincs beleszólása.

A hagyományos patriarchális (azaz a férfi tekintélyére épülő) családmodellben a férfi dolga a munka, a pénzkeresés, valamint a rang, a társadalmi megbecsülés kivívása, a nő dolga pedig a háztartás vezetése, a gyereknevelés és a férje testi-lelki kényelmének biztosítása. A feleség a férj tulajdona, becses vagyontárgya volt.

Az ebből fakadó problémák miatt egyre fontosabb kérdéssé vált a férfi és a nő viszonya és a női egyenjogúság (emancipáció) szükségessége. Ibsen felkarolta és művészetével elősegítette ezt az ügyet.

1878 októberében feljegyezte naplójába Egy modern tragédia vázlata című írását, melyben a következő megjegyzést fűzte készülő darabjához:

„Kétféle erkölcs, kétféle lelkiismeret létezik, egyik a férfiak, másik a nők számára. Ezek nem felelnek meg egymásnak, de a hétköznapi gyakorlatban a nőt a férfiak törvényei szerint ítélik meg, mintha nem nő, hanem férfi volna.

A feleség a darab végén eljut oda, hogy nem tudja, mi a jó és mi a rossz; mást mondanak neki a természetes érzései, és mást a tekintélytisztelet, és ettől teljesen összezavarodik.

A nő nem lehet önmaga a mai társadalomban. Ez a társadalom teljes mértékben a férfiak társadalma, melynek törvényeit férfiak hozzák, s melynek bírái a nők magatartását a férfiak szempontjából ítélik meg.

Az asszony hamisított, és büszke rá, mert a férje iránti szeretetből tette, hogy megmentse férje életét. De a férje a konvencionális becsület szabályai szerint a törvények szempontjából, vagyis férfinézőpontból ítéli meg a helyzetet.

Erkölcsi konfliktus. A törvények, a tekintély tisztelete összekuszálja az asszony gondolatait, elveszti hitét a saját igazában és abban, hogy képes gyermekei felnevelésére. Keserűség. A mai társadalomban egy anya olyan, mint némelyik rovar: ha a fajfenntartással kapcsolatos kötelességeit elvégezte, visszahúzódik és meghal. Az életet, az otthonát, a férjét, a gyerekeit, a családját szereti. Időnként, a nőkre jellemző módon, elhessegeti magától a nyomasztó gondolatokat. Aztán hirtelen újra rátör a félelem és a szorongás. Mindennel egyedül kell szembenéznie. A katasztrófa feltartóztathatatlanul közeledik. Kétségbeesés, összecsapás, vereség.”

Ibsen nemcsak művészetében tartotta fontosnak a női egyenjogúságot, hanem a hétköznapokban is próbált tenni érte. 1879 januárjában a római Skandináv Klubban javaslatot tett, hogy a könyvtárosi állásra fogadják el nők pályázatait is, és hogy a klub taggyűlésein a nők is szavazhassanak. Két javaslata közül klubtársai csak az elsőt fogadták el. Érdekes módon a nők szavazati jogának ötletét a nők közül is sokan ellenezték. Ez igencsak elkeserítette Ibsent.

Kifejezőeszközök:

• szimbólum. – Ibsen legtöbb társadalmi drámáját áthatja a jelképes kifejezésmód. A cselekményt általában egy-egy nagy, többértelmű szimbólum köré szervezi, amelyben a dráma alapproblémája sűrítetten jelenik meg. Ez a szimbólum jelen esetben a babaház (vagy babaszoba).
• epizód jellegű dialógussor. – A 19. században újításnak számított, majd a 20. századi epikus dráma sajátos jellemzője lett.
• előreutalás. – Vannak jelenetek, amelyek előreutalnak a végkifejletre, azaz a szerepjátékok összeomlására (pl. amikor Rank szerelmet vall és ezzel felrúgja egyezményes szerepét).
• késleltetés. – A drámai végkifejletet késlelteti néhány jelenet, pl. Rank szerelmi vallomása, Lindéné ajánlkozása, hogy rábeszéli Krogstadot a levele visszakérésére, Nóra taktikája (a tarantella-próbálás), amellyel halogatni próbálja azt a pillanatot, amikor férje kiüríti a levélszekrényt és megtalálja a zsarolólevelet.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!