Henrik Ibsen: A vadkacsa (elemzés)
Szerkezet: a darab ötfelvonásos színmű.
I. felvonás: estély van a gazdag nagykereskedő, idősebb Werle úr házában. A városból hívott meg előkelő vendégeket, és jelen van fia, Gregers is, aki 15 év után tért vissza apja fatelepéről (eddig ott dolgozott, és azóta most látogat először haza). Jelen van továbbá Gregers ifjúkori barátja, Hjalmar Ekdal.
Gregers megtudja, hogy apja kitaníttatta Hjalmart fényképésznek, és hogy Hjalmar megnősült: feleségül vette az idősebb Werle úr egykori házvezetőnőjét, Gina Hansent. Gregers tudja, hogy apja annak idején kikezdett a házvezetőnővel.
Megtudja továbbá azt is, hogy apja titokban támogatja anyagilag Hjalmar apját, az öreg Ekdalt, aki régen az üzlettársa volt, de aztán a vállalkozás tönkrement és Ekdal börtönbe került (csak őt találták bűnösnek, Werlét felmentették).
Kiderül, hogy Werle támogatta Hjalmart is, ő tette lehetővé a fényképész műterem berendezését, és ő boronálta össze a fiatalembert a feleségével, Ginával.
Apját ismerve Gregersben felmerül a gyanú, hogy az idősebb Werle nem önzetlen jótettet hajtott végre, hanem okkal segíti az Ekdal családot. Részben azért, mert ő csalta kelepcébe az öreg Ekdalt, aki helyette is bűnhődött, részben pedig azért, mert a fiatalabb Ekdalt használta fel arra, hogy megszabaduljon a szeretőjétől.
Hjalmar Ekdal kínosan érzi magát az előkelő vendégek között, főleg amikor apja átmegy a szobán. Ekkor úgy tesz, mintha nem látná az öreget, aki testileg-lelkileg tönkrement. Amikor a kamarás urak társalogni próbálnak vele, kiderül, hogy Hjalmar félszeg és műveletlen.
Az estély után Gregers megtudja apjától, miért hívta vissza a városba. Kiderül, hogy az idősebb Werle vissza akar vonulni, mert romlik a látása. El akarja venni feleségül a házvezetőnőjét, Sörbynét, és fel akar költözni a hegyek közé (a fatelepre, ahol Gregers eddig lakott).
Apja felajánlja Gregersnek, hogy társuljon be az üzletbe, és vegye át az ügyek irányítását, de Gregers ezt büszkén visszautasítja.
II. felvonás: Hjalmar műteremlakásában vagyunk aznap este. Gina és lánya, Hedvig az aznapi szűkös bevételeket és a kiadásokat számolják. Közben várják, hogy Hjalmar hazajöjjön az estélyről.
Hedvignek is rossz a látása, vigyáznia kell a szemére, amely egyre romlik. Később megtudjuk, hogy egy örökletes szembetegsége van, és meg fog vakulni.
Először az öreg Ekdal érkezik haza, aki velük lakik. Gyorsan beveszi magát a szobájába az ajándékba kapott itallal.
Hamarosan megjön Hjalmar és elmeséli, milyen volt az estély. Azonban az eseményeket „megszépíti” (éppen az ellenkezőjét mondja annak, ami történt). Azt a képet festi saját magáról, hogy talpraesett, művelt és fölényes volt, holott a valóságban ügyefogyott volt, tudatlan és megalázott.
Ráadásul elfeledkezett a lányának, Hedvignek tett ígéretéről, hogy hoz neki az estélyről valami finomságot. Feledékenységét először hazugsággal próbálja leplezni, és azzal akarja kárpótolni a csalódott kislányt, hogy felolvassa neki az étlapot.
Aztán amikor látja, hogy Hedvig nem haragszik rá, mert olyan őszintén szereti, akkor elérzékenyül, és bevallja, hogy elfelejtette, mit ígért. Ugyanakkor fel is menti önmagát mint „sorsüldözött” embert.
Hjalmar sört iszik és fuvolázik, teljes a családi idill. Ekkor toppan be Gregers Werle, és bejelenti, hogy elhagyta az apja házát.
Beszélgetnek. Gregers nem érti, hogy az öreg Ekdal hogyan élhet a fojtogató városi levegőn, hiszen egykor híres vadász volt, és lételeme az erdő. Az öreg erre meg akar neki mutatni valamit. Hjalmar tiltakozik, de Ekdal félresöpri a fia tiltakozását. Gregerst a műterem hátuljából nyíló padlásra vezetik, ahol kész állatfarm van berendezve. Ez az öreg Ekdal „vadászterülete”.
Vagyis kiderül, hogy Ekdalék a városi lakásuk padlásán élő nyulakat, galambokat és tyúkokat tartanak. Legfőbb büszkeségük azonban egy sebesült vadkacsa, melyet idősebb Werle lőtt meg és adott nekik. A vadkacsa életét Werle ügyes vadászkutyája mentette meg, amely felhozta a víz alól, minthogy a tó fenekén a kacsa belefúródott az iszapba.
A vadkacsa most Hedvigé, és már kezdi megszokni az új helyét. Gregers ezt jelképesen fogja fel és értelmezi. Bejelenti, hogy „vadászkutya” szeretne lenni, amely megmenti a vadkacsákat. Elhatározza, hogy kiveszi Ekdalék kiadó szobáját. Hjalmar boldog, hogy ifjúkori barátja fog náluk lakni, Gina azonban rosszat sejt.
Hedvignek feltűnik, hogy Gregers jelképekben beszél és mindig mást gondol, mint amit mond.
III. felvonás: Másnap reggel a kétbalkezes Gregers nagy felfordulást csinál a szobájában azzal, hogy vízzel oltja el a tüzet a kályhájában.
Hjalmar megkéri a feleségét, hogy csináljon reggelit Gregersnek és két szomszédnak, Relling doktornak és Molviknak, a kicsapott teológusnak (ők ugyanabban a házban laknak, mint Ekdalék). Hjalmar szerint két barátjának jól fog esni a hering a görbe éjszaka után, amelyről jönnek.
Hjalmar dolgozni kezd, de unja a retusálást. A készséges Hedvig megkéri, hogy segíthessen, Hjalmar átadja neki a munkát annak ellenére, hogy Hedvignek beteg a szeme és vigyáznia kell rá. Hjalmar leszögezi, hogy „saját felelősségére” csinálhatja a retusálást a kislány. Ezután bemegy a padlásra apjához rendezkedni és „vadászni”.
Közben megjön Gregers és beszélgetni kezd Hedviggel. Megint jelképes értelemben beszél a tengerről, a vadkacsáról és a padlásról.
Bent a padláson lövés dörren. Kiderül, hogy Hjalmar és az öreg Ekdal nyúlra vadásznak.
Hjalmar kijön és elmondja Gregersnek, hogy a családjában már kétszer is majdnem öngyilkosság eszköze lett az a pisztoly, amit a vadászathoz használnak. Először apja akarta megölni magát, de nem volt bátorsága meghúzni a ravaszt. Ezután ő maga akart öngyilkos lenni, de a döntő pillanatban volt „bátorsága” az életet választani.
Elmondja azt is, hogy egy fontos találmányon dolgozik, amely ha kész lesz, akkor majd szabadalmaztatja, és ez meg fogja változtatni az életüket.
Amikor Gregers célozgatni kezd arra, hogy Hjalmar hazugságok szövevényében él és ő ki akarja menteni ebből a „mocsárból”, Hjalmar tiltakozik, és arra kéri barátját, hogy hagyja őt békén, nincs neki semmi baja.
A reggelinél Relling doktor is figyelmezteti Gregerst, hogy hagyja békén az Ekdal családot, ne akarja számon kérni rajtuk az „eszmény” követeléseit, hiszen ezt már másokkal is megpróbálta és eddig még soha nem sikerült.
Váratlanul beállít az öreg Werle, akivel Gregers végleg szakít. Werle nyugodtan fogadja, hogy a fia szembefordul vele. Gregers fel akarja nyitni Hjalmar szemét, az öreg szerint ezzel ártani fog a barátjának. Gregers ragaszkodik ahhoz, hogy az igazság megismerése jót fog tenni Hjalmarnak, Werle szerint a fia félreismeri Hjalmart.
Gregers sétálni hívja Hjalmart, mert beszélni akar vele. Relling és Gina rosszat sejt, érzik, hogy Gregers készül valamire. Relling szerint ez a heveny igazságtevési mánia egyfajta betegség, amely most elhatalmasodott Gregersen.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Henrik Ibsen: A vadkacsa (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>