A törvény kapujában: talányos remekmű, melynek szövegét Kafka szó szerint beemelte A per c. regényébe. A dómban c. fejezetbe került, melyben a főhős, Josef K. a székesegyházban beszélget a börtönkáplánnal. A pap meséli el K-nak A törvény kapujában történetét.

A per már eleve parabolaregény, vagyis példázat, A törvény kapujában pedig példázat a példázatban. Szerepe a törvény és a bűn mibenlétének újragondolása. Később kiderül, hogy a törvény értelmezhetőségét firtató parabola a K. kivégzése előtti utolsó mozzanat.

Helye az életműben: Kafka 2. pályaszakaszának fontos alkotása.

Műfaj: elbeszélés

Típus: példázatos történet, parabola, tanmese. Elgondolkodtató, filozofikus, bölcseleti írás.

Téma: a bűnről és a törvényről szól, a törvény házába betérni akaró, vidékről jött ember történetén keresztül.

Stílus: a 19. századi realista hagyományt követi.

Cím: egy képes helyhatározó, amely nem valós helyszínt jelöl. A cím hiányos (elliptikus) szerkezetű, nincs alany és állítmány, így nem derül ki, hogy ki és mit csinál vagy mi történik a törvény kapujában.

Időtartam: egy emberéletnyi időt ölel fel a történet, legalábbis a vidéki ember nézőpontjából.

Az idő múlása valószerűtlen, abszurd. Másképpen múlik a két szereplőnek. A vidékről jött ember a törvény kapuja közelében, bebocsátásra várva tölti el az egész életét. Fizikailag is megöregszik, elgyengül, de arról nem tudunk semmit, hogy az őr is öregedne.

Helyszín: nem valós, nem létező, abszurd.

A szövegből kibontakozó térszerkezet valószerűtlen. A törvény háza (a kapun belüli világ) labirnitusszerű, hatalmas és titokzatos, ezen kívül semmit nem tudunk meg róla. Nem tudjuk, milyen pontosan, nincsenek konkrétumok.

Terjedelem: nagyon rövid (kb. 50 sor).

Forma (tagolás): formailag nem tagolt, egyetlen tömbből áll.

Szerkezet: az idő alapján 2 egységre osztható:

1. rész: a vidéki ember megérkezik a törvény kapujához, beszélni kezd az őrrel. Bemenne, de az nem engedi.

2. rész: a főszereplő leül, telnek az évek, néha kérdez, majd megöregszik, s meg is hal a törvény kapujában. Ez hát a sorsa – a számára kijelölt kapun nem léphet át, nem ismerheti meg az életének törvényeit, azaz élete szabályát, kereteit, értelmét.

Hangulat: a műnek nyomasztó, szűkülő atmoszférája van (olyan, mint egy szűkülő alagút). A hangulat kifejezi, ahogy a lehetőségek is szűkülnek az időben, a térben, az életben.

Előadásmód: E/3. személyű, tényközlő narráció (az ebbe illeszkedő, néhány mondatos párbeszéd kérdés-feleletre korlátozódik).

Motívumok, szimbólumok:

• sámli (a vidéki ember sámlit kap, hogy leülhessen a törvény kapujában) – a sámli egyszerű környezetet idéz, és az, hogy csak sámlit kap (nem széket), lealacsonyítást, lekicsinylést sugall.
• kapu (archetípusos motívum) – kezdet és vég, belépés és távozás, élet és halál, beavatottság és kirekesztettség ellentétpárjait szimbolizálja. A törvény kapuja az élet kapuja, az élet törvényét őrzi, a vidéki ember az életet akarja megismerni, de a halálba jut a végén, így a kapu kicsit olyan, mintha a végítélet kapuja is lenne.
• törvény (határozott névelős szerkezetben szerepel: „a törvény”, a börtönkáplán az Írásnak is nevezi a regényben, ami felidézheti az olvasóban a mózesi kőtáblát, magát a Tórát vagy a Szentírásnak is nevezett Bibliát) – olyan törvénykezés, amely szabályozza és egységes megítélés alá vonja az egyén és a közösség életét.

Esztétikai minőség: abszurd elemek jelennek meg a műben.

Nyelvezet: metaforikus, szimbolikus.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!