Munkássága: Kafka életében csak néhány írása jelent meg, életművének nagy része kéziratban maradt. Első novelláit Max Brod szerint csupán barátai szívós rábeszélésének hatására engedte kiadni. Műveit ugyanis nem tekintette irodalomnak (számára csak magánérdekű feljegyzések voltak), az írás miatt pedig bűntudatot érzett, mert apja ostobaságnak tartotta.

Végrendeletében arra kérte szerelmét és legjobb barátját, hogy a náluk levő kéziratokat égessék el. (Egyes kutatók szerint maga Kafka kiadatlan munkáinak mintegy 90 százalékát égette el.) Kérését csak szerelme teljesítette. Legjobb barátja, Max Brod a nála levő szövegeket Kafka szándéka ellenére összerendezte és kiadta az író halála után. Ezzel több, ma fontosnak tartott Kafka-művet mentett meg az utókor számára.

Kafka szürrealista furcsaságokkal dolgozó, kisebbségi érzéssel küzdő, érzékeny, szorongó írótípus volt. Minden írásában tulajdonképpen egyetlen témát variált: az egyes ember helyzete a neki idegen világban. Három regénye töredékben maradt, befejezetlen. Max Brod igazította regénnyé a foszlányokban levő írásokat, vázlatokat.

Kafkának 3 alkotói korszaka volt:

1. pályaszakasz (1904-1912): korai művek – első publikációja (6 prózai darab) 1908-ban látott napvilágot a Hyperion c. folyóiratban. 1912-ben megjelent Megfigyelés c. kötete, amely 18 írást tartalmaz (novellafüzér). Ekkor keletkezett egy terjedelmesebb elbeszélése is, amely nem került kiadásra (Egy küzdelem leírása), és már dolgozott azon a regényén, amely később Amerika címen jelent meg. Ennek első fejezete, A fűtő önállóan is megjelent 1913-ban.

• „kibeszélő” novellák – Kafka ekkor még közvetlenül kimondja, kibeszéli azt, amit később megjelenít, ezért a szöveg nem több az érzelmek panaszos áradásánál. A környezetleírásokból közép-európai kispolgári világ képe bontakozik ki, a Megfigyelés első személyben beszélő főhőse például szerény kiskereskedő.
• Amerika (regény, 1927) – befejezetlen, töredékben maradt mű. Egy 16 éves prágai német fiú hányattatásairól szól az Újvilágban, akit szegénysorban élő szülei büntetésül küldenek Amerikába, mert az idősödő szakácsnő elcsábította és gyermeket vár tőle. A bizakodó, jóindulatú, de korához képest kissé gyermeteg Karl Rossmann egy agyonszervezett, túl bonyolult világban kénytelen boldogulni. Otthont és tisztes megélhetést keres egy idegen országban, de környezete megöli benne az ártatlanságot és a jóhiszeműséget, és csak gyökértelenül hányódik ide-oda. Kalandjaiban jelképes, valós és fantasztikus elemek keverednek. A regény címe Max Brodtól származik (Kafka, aki sohasem járt Amerikában, A kallódó fiú címet írta a kéziratra).

2. pályaszakasz (1912-1918): érett alkotói korszaka – ekkor írta legnagyobb elbeszéléseit, az ún. „álomnovellákat” (amelyek álomvízió formájában íródtak, és felébredéssel kezdődnek, de a főhős nem az álomvilágból lép át a valóságba, hanem a felszíni valóságból lép át az álomvízió „mélyvalóságába”).

• Az átváltozás (elbeszélés, 1912) – Kafka életművének legmeghatározóbb darabja. A keresőképtelenné vált fiú és családjának megromlott kapcsolatát mutatja be. Gregor Samsa kereskedelmi utazó egy reggel arra ébred, hogy óriási féreggé változott. Sokat szenved családja szívtelensége miatt, majd féregként pusztul el.
• Az ítélet (elbeszélés, 1916) – középpontjában a család, elsősorban az apa alakja áll (visszatérő motívum Kafka elbeszéléseiben). Egy fiatal kereskedő levelet ír pétervári barátjának egy tavaszi vasárnapon. Előzmények nélkül átlép egy másik valóságba, melyben apja megkérdezi, valóban van-e barátja Pétervárott, s ezzel mintha vízbefulladásra ítélte volna, az ifjú leugrik a hídról a folyóba.
• A törvény kapujában (elbeszélés, 1925) – példázatos történet a bűnről és a törvényről, Kafka beillesztette A per c. regényének A dómban c. fejezetébe.
• A per (regény, 1925) – példázatszerű mű, Kafka világképét ez a regény foglalja össze a legjobban. Egy példás életű, megbízható hivatalnok, Jozef K. története, aki első cégvezető egy nagy bankban. A 30. születésnapján váratlanul letartóztatják, de nem börtönzik be, hanem bírósági eljárást indítanak ellene. Jozef K. nem tudja, hogy miért perelték be, fogalma sincs, mivel vádolják, de az élete börtönné válik attól a tudattól, hogy valahol valamiért per folyik ellene. Hiába fogad ügyvédet, hiába kér segítséget, senki nem tud segíteni neki, mert a váddal nincs tisztában senki. Csak annyit sikerül megtudnia, hogy ügye rendkívül súlyos, és a halálos ítélethez – amelyet ő maga nem von kétségbe – ennyi épp elegendő. Annyira belezavarodik a peres eljárás áttekinthetetlen szövevényébe, hogy a végén már bűn nélkül is bűnösnek érzi magát. Úgy véli, valami bűnének csak kell lennie, ha per folyik ellene. Ebben a perben nem létezik felmentő ítélet, mert maga az eljárás az ítélet. A kiszolgáltatott, védtelen K. egy kiismerhetetlen, személytelen hatalom áldozatává válik. Az arc nélküli hatalom embertelensége volt Kafka legmélyebb társadalmi élménye, műveiben a mitikussá növesztett hivatal már külön világszintet képvisel.

3. pályaszakasz (1918-tól haláláig): utolsó alkotói korszaka – világa megváltozik, már nem kivetít, hanem bizonyítási célzattal indokol. Rövidebb írásain utolsó éveiben végzett elméleti tanulmányai, különösen a zsidó teológia (Talmud) hatása figyelhető meg. Azt igyekszik bizonyítani, hogy a történelemben a dolgok nem úgy történtek, ahogy az emberiség megszépítő emlékezetében megörökítette. Kafka szerint a történelemben a szellemi ember – különösen a művész – sorsa keresés, kudarc, kétségbeesés, magány és újbóli keresés sorozata.

• kései parabola-novellák – csak Kafka halála után jelentek meg összegyűjtött műveiben. Kései novellái filozófiai tanmesék, parabolák (pl. Jelentés egy Akadémiának, Sakálok és arabok, A kínai fal építésénél, Egy kutya kutatásai). A bölcselkedés áll a középpontban, a történet és a szerkezet háttérbe szorul, a helyszín és a figurák mellékesek.
• A kastély (regény, 1926) – ez is egy példázatszerű történet, és ennek is K. a főhőse, aki földmérőként érkezik egy faluba, mert a falu melletti grófi kastélyban munkát kínáltak neki. A falu lakói gyanakvással fogadják, ellenségesek, és hamarosan kiderül, hogy a faluban egyáltalán nincs szükség földmérőre, a kastélyba pedig lehetetlenség bejutni. K. mindenáron beszélni akar a titokzatos Klamm-mal, a grófi hatóság elöljárójával, de kísérletei rendre kudarcba fulladnak. Klamm elérhetetlen, senki nem tudja, kicsoda, és lehetetlenség vele beszélni. A főhős mégis makacsul próbálkozik a lehetetlennel és keresi az igazságot, de hiába, ráadásul a falu lakói kiközösítik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!