Az öreg halász történetében a fatalizmus is szerepet kap: az író elismeri az ember védtelenségét a sorssal szemben (akár az ókori görög tragédiákban, a sors kegyetlensége kiszolgáltatottá teszi a főhőst). A mondás, miszerint „ember tervez, Isten végez” ráillik Santiago esetére, aki testi ereje és mesterségbeli tudása ellenére sem képes halat fogni hosszú ideig. Hemingway ezzel kihangsúlyozza a sors, a szerencse fontosságát az ember életében.

Abban is Santiago fatalizmusa nyilvánul meg, hogy úgy véli, neki és a nagy halnak, a marlinnak mindenképpen találkozniuk kellett; ez így volt elrendelve.

A szerencse forgandóságán is sokat töpreng. Amikor félig megették már a marlint a cápák, arra gondol, hogy 84 napig nem fogott semmit, aztán kifogta élete legnagyobb halát, amelyet viszont félig megettek a cápák. Nem tudja eldönteni, hogy akkor most szerencséje volt-e vagy sem.

Amikor a marlint teljesen elpusztítják a cápák, tudja, hogy vége van: „Tisztában volt vele, hogy végérvényesen és jóvátehetetlenül vereséget szenvedett.” A vereséget elfogadja, becsülettel és méltósággal néz szembe vele. Manolin persze nem tartja vereségnek, ő hősnek látja az öreg halászt, akinek helytállása elementáris hatást gyakorol rá.

Fontos eleme a kisregénynek az életbölcsesség, amit Santiago megoszt velünk, miközben a túlélésért harcol. A hallal való küzdelme során élete értelmét is felfedezi.

Monológjában három kérdésre keresi a választ: ki ő? miért van ott? mije van, ami érdemessé teszi a túlélésre? Az első kérdésre saját múltja, emlékei adják meg a választ (baseball, Afrika). A másodikra az a tény, hogy egész életében halász volt, és életének ez az egyetlen célja. A harmadik kérdésre az a történet ad választ, mely szerint 24 órai szkanderozás után bajnok lett – erős akarata, kitartása teszi méltóvá a túlélésre.

Ez a kitartás és erős akarat az önkifejezés eszköze is – Santiago akkor is el akarja érni a célját, ha belepusztul. Ha feladná a harcot, önmagát adná fel. Ez az egy dolog – az akarat – maradt neki, miután az idő és az öregedés elvett tőle minden mást, többek között testi erejét és szerencséjét. Ez az oka, hogy képtelen lemondani a zsákmányról annak ellenére, hogy a marlin maga után vontatja a csónakját és ezzel veszélybe sodorja.

Közben egyszer sem ijed meg, nem esik pánikba. A félelem irracionalitása ugyanis megfosztja az embert attól az erőtől, amit a hitből merít. Santiago Manolint is arra tanítja (amikor a baseballról beszélgetnek), hogy győzze le a félelmet és legyen hite. A nehézségek leküzdésekor az ember nemcsak a fizikai ellenállóképességére támaszkodik, hanem a mentális, spirituális erejét is mozgósítani tudja, a képzelőerejét is használja.

Az embert a kitartás, a büszkeség és az ambíció ösztönzi arra, hogy minden nehézséget legyőzve sikerre törekedjen. A kitartás, a bátorság és a kemény küzdeni akarás mellett azonban az ember szívében részvét is van, és tiszteli az ellenfelét, legyen az egy másik ember vagy egy állat, egy hal, amely szintén az élővilág része.

Santiago szereti, tiszteli és sajnálja a halat, amelyet meg kell ölnie, mégis megöli. Az ölés és a halál saját halandóságát is tudatosítja benne. Hemingway többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogyan éljen és haljon az ember egy olyan világban, amelyben az erőszak az élet része, és szükség van rá az életben maradáshoz.

Erkölcsi dilemmaként merül fel az öreg halász gondolataiban, hogy szereti-tiszteli a természetet, ugyanakkor szükségképpen pusztítja is azt – bár csak saját túlélése érdekében és azért, hogy más emberek élelemhez jussanak. Felteszi magában a kérdést: bűn volt-e megölni a halat. Beismeri, hogy nem érti a bűn mibenlétét, és talán nem is hisz benne, mert ha a halat megölni bűn, akkor a világon gyakorlatilag minden bűn. Hemingway célja, hogy az olvasó elgondolkodjon a bűn mibenlétén és azon, hogy az ember fölötte áll-e az élővilág más fajainak.

Santiago annyira szereti a hivatását, hogy feladatait már-már úgy végzi, mint egy vallási szertartást. Ez éles ellentétben áll a fiatal, praktikus gondolkodású, a szakmájukat pusztán kenyérkeresetnek tekintő halászok hozzáállásával, akik a tengert vetélytársuknak, szinte már ellenségüknek tartják, és motorcsónakkal járják, amivel megzavarják az élővilágot.

A hagyományos kubai halászkultúra változását jelzi, hogy még a cápákat is kifogják, húsukat feldolgozzák és eladják a májukat. Ugyanakkor ez a tény azt is kifejezi, hogy minden élőlény lehet ragadozó is és zsákmány is, még a cápa is lehet zsákmány. És az ember se kivétel, a halászok is beleilleszkednek a természet rendjébe.

A történet látszólag egyszerű, ugyanakkor több jelentésrétege van és egyetemes érvényű. Realisztikus, ugyanakkor közel áll az allegóriához. Van benne valami ősi és univerzális. Formailag a pogány mitológia, a bibliai Testamentumok elbeszélő formája köszön vissza.

A szereplők is tekinthetők archetípusoknak: Santiago – mentor, spirituális vezető, apafigura, idős; Manolin – tanítvány, követő, fiúszerep, fiatal. Párbeszédeikben is van valami rituális jelleg, pl. sokszor apró kitalációkkal óvják az öreg halász büszkeségét (pl. hogy van étel a kunyhójában, vagy hogy azt a hálót fogja használni, amiről mindketten tudják, hogy már nincs meg, mert el kellett adnia). Dialógusaik szövegritmusa és szerkezete is emlékeztet a katekizmusra.

Mély kapcsolat van köztük, és Manolin lesz az, aki majd Santiago örökébe lép, akinek minden tudását, emlékét át akarja adni, aki majd továbbviszi a hagyományt. Ő a folytonosság. Az öreg nem álmodik Manolinról, mert Manolin annak a jövőnek a része, amit Santiago nem ismerhet. Viszont amikor azokról a fiatal oroszlánokról álmodik, amelyeket akkor látott Afrika partjainál, amikor annyi idős volt, mint Manolin, az a fiú iránti szeretetét fejezi ki öntudatlan szinten is. Az öreg szereti az oroszlánokat, ahogy a fiút is.

Bár a marlinnak csak a csontvázát tudja hazavinni, helytállásával sikerül helyreállítania elvesztett jó hírét a közösségben, és Manolinnal való kapcsolatát is megerősíti. Sejteni lehet, hogy a fiú nem fog többé más hajóra menni, Santiagóval fog halászni az öreg haláláig. Így bár a cápákkal szemben alulmarad, a főhős mégiscsak győz, hiszen küzdelmének pozitív eredményei vannak.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!