Allegóriák:

1. „topográfiai” allegóriák (I. ének):

• • út – az egyik legelemibb mitologikus szimbolikus őskép (archetípus). Az emberi élet (életút) jelképe, vagy egy példaértékű esemény jelképe. Az Isteni színjáték hőse egy lelki utat is bejár, melynek kezdőpontja az igaz útról való letérés („az igaz útat nem lelém”), végpontja pedig az erkölcsi jó megtalálása (Dante előrevetíti e végállapotot: „De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, / hallanod kell, mit láttam az úton.”).
  • utazás – keresés, fölfedezés, beavatódás, megtisztulás, ill. a misztikus tudás utáni vágyódás, a földi térből a tapasztalaton túli térbe való átlépés jelképe. Ugyanakkor jelentheti az önazonosság megtalálásának folyamatát is. Az Isteni színjáték hősének utazása beavatódás az isteni világrendbe, valamint lelki megtisztulásának folyamata is (a főhős nemcsak a túlvilágon utazik, de úton van önmaga felé is).
  • erdő – lélekjelkép, olyan anyagtalan szellemi világot jelöl, amelyen áthatolva az ember megtalálja a dolgok lényegi jelentését. Keresztény jelképként a sötétség és a bűn szimbóluma, az alvilági erőkre utal („sötétlő erdőbe jutottam”, „sűrű, kúsza, vad vadon”). Az Isteni színjáték hősének eltévedése az erdőben erkölcsi irányvesztést jelent, a lelki tökéletesedés útjáról való letérést, lelkének bűnösségét.
  • völgy – életjelkép, a hegy és a völgy mint jelképek kiegészítik egymást. A völgy mély és sötét hely, ennélfogva az árnyékos, homályos lélekállapotot fejezi ki, de egyben az ember átváltozásának helye is, az a hely, ahol a lélek közel kerülhet Isten kegyelméhez. A zsidó apokaliptikus iratokban a völgy a Pokol kapujaként is szerepel. Az Isteni színjáték völgye az a mélység, ahonnan vezet út az Erény hegye és a túlvilági birodalmak (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) felé is.
  • hegy – életjelkép és istenségszimbólum, a hegy és a völgy mint jelképek kiegészítik egymást. A hegy magas és fényes hely, a bibliai hagyományban az istenség jelenlétét jelzi, a kinyilatkoztatás helye (Hóreb-hegy, Ararát, hegyi beszéd, Olajfák hegye). A hegy a földi dolgokról való lemondást és egy magasabb lelkiállapot elérését jelképezi (később Petrarcánál is fontos szerepet kap egy hegy, a Mont Ventoux megmászása). Danténál a Pokol első énekében a hegyallegóriához kapcsolható a Purgatórium képzete is, tehát a hegy a bűnös lélek számára a megtisztulást jelenti és megadja az üdvözülés lehetőségét.

2. ellentétpárként megjelenő allegóriák:

• sötétség-fényesség – általában és Danténál is kiegészítő jelképként kapcsolódik a fenti topográfiai allegóriákhoz: a sötétség az erdő és a völgy, a fény a hegy képéhez társul.

A sötétség-fényesség allegóriák jelentését további ellentétpárokkal lehet megadni: káosz-rend, tudatlanság-megvilágosodás, halál-élet, gonosz-jó, kárhozat-üdvözülés, reménytelenség-remény.

3. az isteni jelenlét allegóriái:

• csillag a tiszta éjszakai égbolton – remény jelképe, az isteni jelenlét kifejezője („a hegyre néztem s láttam, hogy gerince / már a csillag fényébe öltözött”).
• világosság – az isteni útmutatás, a gondviselés jelképe („hajnal aranyozta a világot / s feljött a nap”).

4. állatfigura allegóriák:

• párduc – a kéjvágy és Firenze jelképe
• oroszlán – a hatalomvágy és a Francia Királyság jelképe
• farkas – a kapzsiság és a pápai állam jelképe

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!