Az Isteni színjáték nyelve, stílusa, verselése, felépítése

Nyelv: toszkánai olasz nyelvjárás (firenzei dialektus), az olasz irodalmi nyelv alapja. Dante teremtette meg ezzel az olasz irodalmi nyelvet. Művét latinul kezdte, majd olaszra váltott.

Magyar fordítás: Babits Mihály.

Hangnem: szintézis, Dante keveri a hangnemeket (patetikus, vulgáris).

Nyelvezet: alacsony köznyelv.

Stílus: az az „édes új stílus” emelkedik Dantéval a magas költészetbe, mely előtte csak az itáliai trubadúrlíra szerelmi témáiban jelent meg.

Korstílus: a középkori irodalom alkotása, de már reneszánsz vonások is jellemzik.

Középkori vonások: műfaja, számmisztika, túlvilági látomás, utazás, túlvilág felosztása, minden erotikától mentes szerelem.

Reneszánsz vonások: „nemzettudat” (persze nem a XIX. századi értelemben, de már jelentősége van, hogy ki hová valósi), szenvedélyek, változik a nő helyzete (egyenrangúság), érdeklődés az ókor iránt, emberközpontúság, tudásvágy (meg akarja ismerni és meg akarja érteni a világot) – szakít Aquinói Szent Tamás gondolatával, miszerint minden megismerés bűn, ha nem Isten megismerését szolgálja.

Terjedelem: 14233 sor (hatalmas terjedelmű, irdatlanul hosszú mű).

Versforma: tercina (3 rímmel összefogott 3 soros strófákból álló vers, a sorok 10 vagy 11 szótagosak, jambikusak).

Rímelés: egy-egy strófa középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával, rímképlet: aba-bcb-cdc-ded és így tovább.

Az eredeti olasz szövegben csak tiszta rímek fordulnak elő (tökéletesre csiszolt, csengő rímek).

Felépítés:

• szimmetrikus (szigorú logika szerint épül fel)
• felépítését középkori katedrálishoz hasonlítják
• 100 énekből áll, melyek 3×33 részre oszlanak, tehát összesen 99 ének + 1 bevezető ének

Felosztás:

• 1 bevezető ének (unus es deus = egy az Isten)
• 33 ének – Pokol
• 33 ének – Purgatórium
• 33 ének – Paradicsom

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!