A bűnök egyéni megítélése. Dante a középkori vallási dogmák alapján szabja ki a büntetést, de a főhős a Pokolban gyakran találkozik olyan bűnösökkel, akiket nem tart igazán bűnösnek. Igaz, hogy összeütközésbe kerültek a középkori felfogással, s ennek megfelelően el is kárhoztak, mégis szánja őket (ilyenek pl. a házasságtörő szerelmesek, akik kéjt keresve vétkeztek).

Paolo és Francesca. Paolo és Francesca története pl. együttérzésre készteti a főhőst, egy elítélő szava sincsen, hiszen maga Dante is alaposan megtapasztalta a szerelem kínjait. Megértően, szánakozva hallgatja meg Franscesca da Romini elbeszélését a tragikus szerelemről, gyötrelmét látva a részvét könnye ül szemében.

Francesca da Romini fontos személy volt Dante életében, mivel az ő unokája adott neki menedéket száműzetése utolsó idejében Ravennában. Ezért is nagy rokonszenvvel ábrázolja.

Francesca férje fivérébe, Paolóba szeretett bele, akivel együtt olvastak egy híres lovagregényt (amely a középkor népszerű olvasmánya volt). A történet szerelmi vágyat ébresztett bennük. Aznap már nem olvastak többet, hanem szerelmeskedtek. A férj felfedezte a felesége hűtlenségét és kegyetlen bosszút állt rajtuk, mindkettőjüket megölte. Így ő is pokolra jutott, a testvérgyilkosok közé került, míg Paolo és Francesca a II. körbe, a bűnös szerelmesek közé kerültek.

A történetet hallva a főhős annyira meghatódik, hogy egész valója elhal és ájultan esik össze.

Odüsszeusz (latin neve: Ulysses, Babits fordításában: Odysseus, Ulysses). A homéroszi eposz, az Odüsszeia híres főszereplője is pokolra jut, a rossz tanácsadók közé kerül a VIII. kör 8. bugyrába, ahol Diomédesszel két ágra oszló lánglepelben ég.

Odüsszeusz az Isteni színjáték egyik legérzékletesebben ábrázolt szereplője. A mitológiai hőst ma (a modern ember értelmezése szerint) a tudásvágy, a haladás bajnokaként tartjuk számon, ám a latin hagyományban (pl. Vergiliusnál) és a középkori felfogás szerint is Odüsszeusz a csalárdság mintaképe, rút cselek kieszelője, aki ravaszságát és eszességét rossz célra használja: arra, hogy rászedjen másokat.

Odüsszeusz bűneit Vergilius sorolja el a főhősnek:

• az ő ötlete volt a faló, amelynek segítségével a görögök elfoglalták Tróját (ez Isten szemében nem dicsőség, hanem gonosz csel és rossz tanácsadás).
• Odüsszeusz csalogatta el a háborúba az ifjú Achillest (Akhilleuszt), elszakítva őt fiatal feleségétől, Deidámiától, és gyermekeitől.
• És Odüsszeusz bűne a trójai fellegvárat oltalmazó Palladium (Pallasz-szobor) szentségtörésnek számító elragadása is.

Tettei végrehajtásában a nagy testi erővel bíró Diomédesz segítette Odüsszeuszt, ezért együtt bűnhődnek a pokolban.

A XXVI. énekben olvasható Odüsszeusz utolsó utazása. Dante ugyanis elmesélteti Odüsszeusszal halálának körülményeit. Vergilius szólítja meg Odüsszeuszt görögül: nem engedi, hogy Dante beszéljen vele, nehogy olasz nyelve miatt a görög hős megvesse őt. Diomédesz nem szólal meg a jelenetben, néma társként hallgatja Odüsszeusz elbeszélését a halálát okozó utolsó útról.

Odüsszeusz büszkén meséli el történetét, mely nem egyezik meg Teiresziász jóslatával (az Odüsszeia XI. énekében Teiresziász hosszú, békés életet jósol Odüsszeusznak a nehéz hazatérés utánra, és az öregség következtében történő halált). Ennek oka, hogy Dante nem ismerte a homéroszi eposzokat (melyek az egész középkor számára ismeretlenek voltak).

Dante részben egy másik Odüsszeusz-hagyományt használt fel, amely eltér a homéroszi hagyománytól, részben a saját képzeletére támaszkodott. Nála Odüsszeusz nem tér haza Ithakába a feleségéhez és a fiához, hanem Kirkétől való távozásakor nyugat felé indul világot látni.

Ennek oka az, hogy Odüsszeusz nyugtalan természet, képtelen élvezni a nyugodt életet, a jómódot és a kényelmet, így nem akar hazamenni. A világ megismerésének vágya erősebb benne még a felesége iránti szerelemnél is. Ennek a szenvedélynek engedve hajózik el új tájak felé és bejárja a világot. Ez még nem lenne baj, csakhogy végtelen tudásvágya kielégítése érdekében szembeszáll az isteni világrenddel.

Az antik felfogás szerint Gibraltárnál áll Herkules oszlopa, ez a hely a világ vége. Innen tilos tovább hajózni, Odüsszeusz mégis túlmegy a szoroson, és a messzeségből megpillantja a Purgatórium hegyét, ahová azonban élő embernek nem lehet a tengeren eljutni: Herkules határkövei nem véletlenül állják el az utazó útját. Odüsszeusz kihívta maga ellen a végzetet, ezért viharba kerül, és a Purgatórium hegyénél hajótörést szenved, hajója elpusztul, ő pedig meghal.

Halála körülményeit pontosan, részletesen elbeszéli. Ennek az lehet az oka, hogy Odüsszeusz nem volt Dante kortársa, így hosszasabb magyarázatot igényel a története. Az olasz, firenzei szereplőkkel csak pár kurta mondatot vált a főhős, mert néhány célzásból, utalásból is megértik egymást.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!