Köd, sötétség, iszonyat, bűz, káromkodás, jajveszékelés, sikolyok töltik be a Poklot, a kín hazáját. Itt szenvednek a meghalt bűnösök, úgy szenvednek, mintha testük is lenne, holott valójában ők csak lelkek. Valódi testük fent, a földben pihen, ezért hogy szenvedni tudjanak, Dante látszattesttel ruházza fel őket. A látszattest ugyanúgy mozog, érez, beszél, mint a földi életben használt test.

A Pokol a legelképesztőbb, válogatott kínokkal és szenvedéssel van tele, mégis a Szeretet alkotása. Isten készítette a szeretet és értelem jegyében. Az igazságot, az erkölcsi jóvátételt szolgálja.

A kemény büntetések és borzalmak láttán a beszélő gyakran felzokog. Vergilius rosszallón mondja neki „jajgatni az ellen, mit Isten intéz, / lehet-e nagyobb bűn és bűnösebb jaj?”

Hősünk érdeklődéssel és elfojthatatlan kíváncsisággal járja be a Poklot. Tudásvágya kielégíthetetlen, mindent tudni szeretne, Vergiliust kérdésekkel árasztja el.

A honfitársait és a hősöket keresi az elkárhozott halottak között, hírt akar vinni róluk az élőknek. Elismeri ugyan, hogy büntetésük jogos és hogy Isten igazságos, de gyakran érez mélységes részvétet a szenvedők iránt, torkát olykor a sírás fojtogatja.

Lelkében részvét, szánalom, megvetés, megdöbbenés keveredik. Szeretné majd figyelmeztetni az élőket, hogy milyen következményekre számíthatnak, ha bűnöket követnek el a földi életükben.

Elsősorban a „latinokkal” szeretne találkozni (mert a honvágy dolgozik benne). A nagy emberekre meghatott tisztelettel tekint, a hírnevet szerzett emberekkel illemtudóan beszél. Ifjúkori mesterét, Brunetto Latinit mély meghajlással üdvözli. Paolo és Francesca történetét halva ájultan esik össze.

Politikai ellenfeleit azonban megvetéssel sújtja. Különösen gyűlöli a züllött, gonosz és kapzsi pápákat (a mű megírásakor Dante már ghibellin volt). A Pokol VIII. körének 3. bugyra szinte teljesen a rossz pápákkal van tele.

A pokolra jutott lelkek ismerik a jövőt és emlékeznek a múltra, de a jelenről nincs tudomásuk. Elámulnak a valódi testben közöttük járó ember láttán, és a legtöbben hírekért ostromolják (hazájuk és rokonaik sorsa érdekli őket).

A Pokol lakói tisztában vannak bűneik súlyával, de más-más módon viszonyulnak helyzetükhöz. Egy részük nemcsak beismeri bűnösségét, de szégyenkezik is és vádolja, átkozza önmagát, saját ostobaságát, mások büszkén és önérzettel viselik sorsukat.

Vannak olyanok is, akik még a pokolban sem adják fel gőgjüket: nem törnek meg, úgy viselkednek, mintha tudomásul se vennék a szenvedést. Ilyen pl. Farinata degli Uberti (nagy ghibellin vezér, aki 1260-ban az arbiai csatában vereséget mért a guelf Firenzére, és akit száműztek Firenzéből). Ő kiemelkedik lángoló sírjából: „felnyúlt mellével, homlokával, / minthogyha mélyen megvetné a poklot”.

Hasonlóképpen viselkednek a görög mitológia alakjai, pl. Jázon arcáról királyi fenség sugárzik. A Thébait ostromló hét király egyike, Capaneus, aki annak idején Zeuszt káromolta, gőgösen azt mondja: „ki élve voltam, az vagyok ma halva!”

Az elkárhozott lelkek szenvedése csak átmeneti állapot: az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek valódi testükkel (amely feltámad), kínjaink akkor válnak még teljesebbé és örökké fognak tartani.

A bűnök rangsorolása

Dante rangsorolja a bűnöket és kiszabja az értük járó büntetéseket. A bűnösöket a vétkek súlya szerint helyezi el a Pokol egyre mélyebb köreiben. A bűnöket aszerint teszi mérlegre, hogy milyen mértékben sértették meg az isteni és a természeti törvényeket. A középkori teológia alapján állapítja meg a bűnök súlyát, a törvénysértés fokát.

Vergilius magyarázza el a főszereplőnek a bűnök természetét a XI. énekben. „Minden égben-gyűlölt bűn célja dőre bántás” – mondja.

A bűnöket kétféleképpen lehet elkövetni: csalárdsággal és erőszakkal. A csalókat még az erőszaktevőknél is jobban gyűlöli az Úr, mivel a csaláshoz csak az ember ért.

A mértéktelenség is bűn, de ez kevésbé sérti Istent, így a büntetése enyhébb. Mértéktelenek azok, akik nem tudják fékezni magukat valamilyen vágyuk kielégítésében (pl. a szerelemben, az evésben-ivásban, a pénzszerzésben) vagy az indulataikat nem tudják féken tartani.

A bűnösök 5 nagy csoportra oszthatók: mértéktelenek, eretnekek, erőszakosak, csalók, árulók.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!