Daniel Defoe Robinson Crusoe élete és különösen meglepő kalandjai című regénye 1719 áprilisában jelent meg (más fordításban: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai).

Az író legkorábbi regénye, melyet a korban hagyományos és népszerű vallásos lelki kalauznak szánt. Az irodalomtörténet azonban a modern értelemben vett regény első darabjaként tartja számon. Defoe eredetileg nem gyerekeknek szánta művét, ennek ellenére ma a gyermekirodalom része.

Az angol regényírás. A 18. század első felének európai irodalmából az angol próza teljesítménye a legértékesebb az utókor szemében. Létrejött a modern regény, az újkor ezzel az egyetlen műfajjal járult hozzá az irodalmi hagyományhoz.

A regény (=roman francia szó magyarítása, jelentése: „regélni”) általában nagy terjedelmű, kötetlen modorban elbeszélt, hosszabb időtartamot felölető történet szerteágazó cselekményszálakkal. Formája rendszerint próza, de vannak verses regények is.

Az antikvitás korától (1-3. század) a felvilágosodás koráig nem számított irodalmi műfajnak. A 18. századtól vált egyre népszerűbbé. A 20. századtól a történet helyett a szövegszerűség, az elbeszélésmd került az előtérbe.

Az angol írók dolgozták ki elsőként azokat a regényformákat, amelyekben gazdag gondolat-és életanyag jelenhetett meg. Ennek az elbeszélő prózának a gyökerei a korábbi évszázadok ún. pikareszk regényeibe és Cervantes művészetébe nyúlnak vissza.

Nagy mennyiségben láttak napvilágot önéletrajzok, naplók, úti beszámolók, „igaz történetek” tengerészek hányattatásairól, kalózok rémtetteiről, cselédlányok kiszolgáltatottságáról, lelencgyerekek kalandjairól. Ezeket a műfajokat a klasszicista ízlés lenézte, ezért „irodalom alatti irodalom”-nak számítottak, és az alsóbb néposztályok, a polgári olvasók voltak a fogyasztóik.

A népszerű irodalom létrejötte mellett az olvasóközönség számát az újságírás is növelte, ami a 18. század elején bontakozott ki. Angliában két kedvelt folyóirat jött létre, a Tatler (= Társalkodó) és a Spectator (= Figyelő).

Ebben a korban az írók már nem gazdag arisztokrata mecénások támogatásától függtek, meg tudtak élni az általuk kitalált érdekes történetekből. Így lett az irodalmi tevékenységből kenyérkereső foglalkozás. A könyvkereskedők ügyesen kihasználták a tömegízlést, a könyvek árát nem az esztétikai érték, hanem a terjedelem és a várható kereslet szabta meg.

A líra, a költészet háttérbe szorult, a kor meghatározó alkotói a regényírók lettek. Közülük a legfontosabbak: Daniel Defoe, Jonathan Swift, Samuel Richardson, Henry Fielding, Lawrence Sterne.

Daniel Defoe (?1660-1731): kispolgári családban született Londonban, a puritán felekezet szigorúan vallásos szellemében nevelkedett.

A puritanizmus egy angol protestáns vallási mozgalom volt a 16-17. században, mely az anglikán egyházzal szemben egyszerű életmódot és szigorú erkölcsiséget hirdetett. Az élvezeteket bűnnek tekintette, ezért művészetellenes volt, ugyanakkor elősegítette a polgárosodást. A puritanizmus képviselői végigharcolták az angol forradalmat, s annak bukása után üldözötté váltak.

Kereskedőként beutazta fél Európát. Túl sok vállalkozásba belefogott, sok perbe és adósságba keveredett, emiatt csődbe ment. Előbb pellengérre, majd börtönbe került. Szabadulása után felhagyott az üzlettel és írni kezdett. Ő alapította az első angol folyóiratot. Eleinte főleg vallási, politikai vitairatokat, gúnyiratokat adott ki.

Részt vett Anglia belpolitikai csatározásaiban, hol a whig, hol a tory párt titkos ügynökeként működött, közben ironikus pamfleteket, röpiratokat terjesztett. Ezek miatt kétszer börtönbe is került. Végül hátat fordított a közéletnek és családja körében visszavonultan élt haláláig. Ám visszavonulása után is fáradhatatlanul dolgozott: újságot szerkesztett, regényeket, röpiratokat írt.

Munkássága. Defoe az írást nem művészetnek, hanem mesterségnek tartotta. Írásaiban az angol puritán kispolgárság erkölcsi eszményeinek kifejezője volt. A legmaradandóbb irodalmi értéket regényeivel hozta létre. Nagyjából 400 művet írt, ezekben a társadalom erkölcsi nemesítését kívánta szolgálni. Regényeit erkölcsi célzatú „igaz történetek”-nek nevezte.

A Robinson mellett másik legismertebb műve: Moll Flanders örömei és viszontagságai (1722). Ez is erkölcsjobbító regény, annak ellenére, hogy elég sok sikamlós, pikáns részlet található benne. Főhőse egy sok mindenen átesett, bűnözővé lett utcalány, aki maga meséli el kalandos életét és jó útra térését. Ez a regény jellemábrázolás terén fejlődést jelentett a Robinsonhoz képest: Moll Flanders lelki életének bemutatása már árnyaltabb, mint Robinson Crusoe-é.

További fontosabb művei: Singleton kapitány kalandjai (1720), Egy gavallér emlékiratai (1720), A londoni pestis (1722).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!