Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem (elemzés)
Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című verse 1803-ban keletkezett, azaz ekkor nyerte el végleges formáját (első változata Egy tulipánthoz címen 1793-ban íródott). A vers a magyar rokokó költészet egyik csúcsteljesítménye.
A végleges változat csiszolt, tökéletes belső egyensúllyal rendelkező szöveg. A vers tökéletesítésének igénye jellegzetesen klasszicista vonás, a végleges változat pedig teljesen megfelel a klasszicizmus arány-, mérték-és kifejezéseszményének. Ugyanakkor a klasszicista vonások ellenére a mű jellegzetesen rokokó alkotás.
Nem tudjuk, a Tartózkodó kérelem pontosan kihez íródott. A szerelmek jöttek-mentek Csokonai életében, aki a versekben kicserélte a női neveket, ha már más volt az aktuális szerelme, néha a címet se változtatta meg.
Valószínű, hogy a vers két változata, az Egy tulipánthoz és a Tartózkodó kérelem más-más nőhöz szólt. Később pedig a vers a Lilla-ciklusba került, annak ellenére, hogy eredetileg nem a Lilla-szerelem ihlette (ilyen boldog, reménykedő vers 1803-ban már rég nem szólhatott Lillához).
Ugyanakkor szerelmes verseiben Csokonai a szerepjátszástól sem idegenkedett, így még az is lehet, hogy mégsem jöttek-mentek életében olyan nagyon a szerelmek, elképzelt szerelemről is lehet szó. Ez esetben tudatosan választotta a vers tárgyaként a szerelmet. Toldy Ferenc szerint azért „szeretett, hogy énekelhessen” a szerelemről, azaz a versben megszólaló szerelmes férfi csak egy költői szerep.
Komáromi Gabriella mégis úgy véli, a versnek valódi, eleven múzsája lehetett.
Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
A vers műfaja dal (virágének), hangneme epekedő, finomkodó. Hangulata vidám, könnyed, játékos, derűs, jókedvű. Stílusa rokokó. Csokonai kecses eleganciával, könnyed játékossággal jeleníti meg az epekedő, bókoló és ígérgető udvarlást. A vers mindössze ennyi: egy égető érzés rajza, sóvárgás az enyhülésért, a kedves gyógyító szépségének dicsérete, kérlelés, ígérgetés.
A Tartózkodó kérelem témája egyrészt a lírai én lelkiállapota (Csokonai önmagáról ír), másrészt a szeretett lányról, annak szépségéről szól. Az enyelgő szerelmes viszontszerelmet kér kedvesétől, enyhítő orvosságot lüktető sebére. Az igenlő válaszért csókot ígér. Az udvarlásában megbújó bókokat a keresztény („angyali”) és az antik („ambrózia”) szavak elmélyítik, ünnepélyessé színezik, az isteni szféra magasába emelik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>