Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly (elemzés)
Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápoly című verse 1794-ben keletkezett, legalábbis végleges formája ekkor alakult ki (Csokonai hosszú időn át dolgozott művein: újra meg újra elővette, csiszolgatta a verseit).
Ebben az időben a költő Kazinczyval levelezett és ennek hatására kiváló filozófiai költeményeket írt. (Még főiskolai hallgató volt ekkor, de műveltségéről, olvasottságáról már legendák keringtek.) Ebben az időben érett nagy költővé.
Gondolati lírája a poétaosztályban megtanult két verstípusból szövődött össze. Kétféle versfeladatot kellett csinálniuk a tanulóknak: az egyikben antik költők bölcs mondásainak, tanításainak részletező kifejtése volt a feladat a retorika szabályai szerint (szentencia), a másikban a természet, tájak, évszakok, emberek leírása (piktúra). Csokonai e két verstípust ötvözte költészetében, így verseiben van egy szentencia-rész és egy piktúra-rész.
A költő polgári családba született, de hamarosan szegénysorba csúszott, így a vagyoni különbségeket, a magántulajdont bíráló eszmék mélyen megérintették. A debreceni református kollégiumban ismerte meg a felvilágosodás nagyjainak műveit, Rousseau, Voltaire, Diderot, Holbach munkáit, és érzékenyen reagált azokra az olvasmányaira, amelyek kifejtették, hogy a természet örök törvénye és a józan ész szerint természetellenes és igazságtalan minden születési előjogból származó előny.
Olvasta Rousseau Emil című nevelési regényét és értekezéseit, kezébe került Voltaire-nek egyik írása, melyben a vallási fanatizmust bírálja, és ezzel a gondolattal is azonosulni tudott. A harmadik szerző, aki nagy hatást gyakorolt rá, Holbach volt, aki A természet rendszere című művében szembeállította a természeti erkölcsöt a teológiai erkölccsel. Ennek a műnek utolsó fejezetét Csokonai le is fordította.
Gondolkodásában mélyen meggyökereztek a felvilágosodás eszméi, melyek a testőrírók közvetítésével jutottak el Magyarországra (Bessenyei György Ágis tragédiája c. művének megjelenésétől, 1772-től számítjuk a magyar felvilágosodást). Legfontosabb elemei a feudalizmusellésség, az értelem (ráció) tisztelete és a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje.
Költészetében Csokonai nyíltan és bátran hangot adott ezeknek az eszméknek. A felvilágosodás két nagy irányzatát képviselik Az estve és a Konstancinápoly című költeményei, melyek egymás közelében születtek. Míg Az estve inkább Rousseau, addig a Konstancinápoly Voltaire gondolatait visszhangozza.
A Konstancinápoly című vers egy korai változatát Csokonai feltehetőleg a Voltaire-írás és Holbach művének hatására dolgozta át. A felvilágosodás gondolkodói kritikusan szemlélték és élesen bírálták az egyház társadalmi szerepét. Többségük, pl. Voltaire és Rousseau, deista volt (azaz abban hittek, hogy Isten megteremtette és mozgásba hozta a világot, de aztán magára hagyta). Holbach pedig kimondottan ateista volt, azaz Isten létét is tagadta.
Konstancinápoly című versében Csokonai a természet és a babona összeegyeztethetetlenségére hívja fel a figyelmet. Csipkelődően, szellemesen, gunyorosan szólaltatja meg Voltaire optimista racionalizmusát és egyházellenességét.
Konstancinápoly
Amint a Bosporus Európát mossa,
Másfelől Ázsia partjait csapdossa,
Itt büszke habjai dicsekedve folynak
Kevély fala alatt Konstancinápolynak,
E másik Rómának pompás düledéki
Borzasztó árnyékot bocsátanak néki.
De jöszte be, Múzsám, a városba velem,
Téged nem rettenthet itt semmi félelem.
Mennyi kincs, óh Múzsám! mely sok gyöngy s patyolat,
Mennyi nép, melyet visz csak egy parancsolat!
A tágas utcákon sok veres selyembe
Őltözött törökök találkoznak szembe.
Kevélyen ugratják az arabs paripát,
Szíván ázsiai dohánnyal tőlt pipát.
Csillámló kardjoknak gazdag brilliántja
Az olcsó aranyat megvetéssel szántja.
Itt néz ki egy dáma, de irígy fátyola
Minden szépségeket tőlünk béburkola.
Jer, Múzsám, láthatsz még sok száz szebbet szembe,
Hogyha bémégy ama firhangos hárembe.
Ez olyan magazin, vagy inkább kalitka,
Amelyben csirippol a császárnak titka.
Oly templomsekrestye, melyben a zultánnak
Erőt, egészséget sok hívek kívánnak.
És ha érkezése hallatik Szelimnek,
Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek.
Mikor excerpálni akar únalmába,
Bémegyen e dáma-bibliothékába,
Hol sok ázsiai pergamen membrána
Író pennájának megnyílni kívánna.
De kisiess, Múzsám, mert majd a császárnak
Dactilust éneklő múzsáihoz zárnak.
A szemfűl heréltek utánad zúdulnak,
Jer más oldalára a fénylő Stambulnak.
A roppant templomok, nézd, miként kérkednek
Nevével a bennek lakó Muhamednek!
Amelyekbe sok szent bőgéseket halla
Az ezekben igen gyönyörködő Alla,
Ki örűl, hogy nevét a felhőkre hányja
Zőld selyem turbánban fénylő muzulmánja,
S könyörűlvén hozzá esdeklő táborán,
Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán.
Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek,
Melyek a fellegek közé rejteztetek!
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja.
Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona
A szentség színével bémázolt babona!
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?
Míg az emberi nem hajdan a természet
Együgyű keblében nyugva heverészett,
Nem emelted még fel kiáltásod szavát,
Hogy keresd a vak éj fiainak javát.
Boldog volt a világ s e hiú szó: Szentség,
Nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség.
Állott a Természet örök építménye,
Élt az emberiség legszentebb törvénye.
De miólta ennek sok romlást szenvedett
Oldalába raktad, bal madár! fészkedet:
Azólta számodra rakja a lenyomott
Értelem azt a sok felséges templomot.
Azólta adja ki a kenyért házából,
Kikapván éhhel holt kicsinyje szájából
A szent névre vágyó, balgatag anya is,
Hogy tudjon mit rágni dervised foga is.
Sok bolond kiadja utolsó fillérét,
Leteszi a mennynek árendáját s bérét,
Hogy mikor az óltárt építik számodra,
Kecskeszőrt vihessen ő is óltárodra.
Nappali altodban látsz ezer álmokat
S éjjel a népek közt húholod azokat.
Jőjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk,
S mennyei képedet látván, imádhassunk.
Te a vak homályban rakod a templomot
És onnan ígéred a paradicsomot,
S csak bétolongjanak hozzád a moséba,
Az észt és a virtust hagyod csak kardéba.
Hát már hogy valaki bőjtölget pénteken,
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
Olyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
Hogy az ember azzal lehet Isten fia?
S hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen,
Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen?
Külömben nem lehet idvezűlt törökké,
Ámbár emberséges ember volt örökké.
Egy paradicsomot magának így tetet
Minden nemzet s abból kizár más nemzetet.
Természet! emeld fel örök törvényedet,
S mindenek hallgatni fogják beszédedet.
E kézzel fogható setétség eltűnik,
Az éjnek madara húholni megszűnik.
Egy jóltévő világ a mennyből kiderűl,
S a sok kigondolt menny mind homályba merűl.
Ah, ti máris abból fakadt indúlatok!
Nyelvemre harsogóbb hangokat ontsatok.
Emelkedj fel, lelkem! – előre képzelem,
Mint kiált fel szóval egyet az értelem,
S azonnal a setét kárpitok ropognak:
A szívről az avúlt kérgek lepattognak;
Tárházát az áldott emberiség nyitja,
Édes fiainak sebeit gyógyítja;
A szeretet lelke a főldet bételi,
S az ember az embert ismét megöleli.
Eloszlanak a szent s a panaszos hangok,
Boldogító érccé válnak a harangok.
Azzal sok száz embertárson segítenek,
Amin most egy cifra tornyot építenek.
Siess, késő század! jövel, óh boldog kor!
Én ugyan lelketlen por leszek már akkor,
De jöttödre vígan zengem énekemet:
Vajha te csak egyszer említnél engemet
Úgy e bagoly világ ám rémítne tőle,
Nemes útálással halnék ki belőle.
A vers hangneme az elején emelkedett, megilletődött, ünnepélyes, később ironikus, gúnyos (felülemelkedést vagy lenézést sugall), humoros (pl. a szultán háreméről szóló résznél, a „bibliotéka” ironikus, csintalan, kicsit pajzán leírásakor), a végén a jövő leírásánál ódai, himnikus lesz a hangvétel.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>