Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elemzés)
Csokonai Vitéz Mihály A tihanyi Ekhóhoz című verse 1803-ban került a Lilla-dalok közé. Egy korábbi mű átdolgozása, amely A füredi parton címet viselte (így érthető a nyitó versszak 4. sora: „Partod ellenébe űl”, azaz Füreden ül le, szemközt Tihannyal).
A füredi parton 1796-ban vagy 1798-ban keletkezett (az időpont vitatott), s eredetileg a Rozália (Rózsi) név szerepelt benne, ezt a nevet változtatta Csokonai Lillára. (Nem tudjuk, Rozália ki lehetett, az egyik Csokonai-kutató, Juhász Géza szerint Földi doktor felesége, akibe a költő állítólag szerelmes volt.)
A női néven kívül a végleges változatban a 8. strófa első sorában is megváltoztatott Csokonai egy szót: „földesúri jussal” állt a versben eredetileg, a végleges szövegben „semmi jussal”.
Egyes elemzők szerint akkor írta Balatonfüreden a költeményt, amikor útban volt Somogy felé, hogy a Dunántúlon támogatókat keressen (1798). Aztán Somogy megyében, Sárközy István alispán kisasszondi erdejébe vonult vissza kipihenni a Lilla-szerelem kudarcát, tehát csakugyan a természet lágy ölére rejtőzött el egy ideig (ezt a szándékát a versben is említi).
A tihanyi Ekhóhoz
Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén
Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek
A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek
Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.
Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.
Akik hajdan jó barátim voltak
Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.
Lilla is, ki bennem a reménynek
Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek
S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek
A tenger kínok között.
A tenger kínok között.
Óh, van-é még egy erémi szállás,
Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást
E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana.
Mely megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal
Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal
Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel
Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értelemmel
Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban
Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben
A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben
Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában,
Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.
A tihanyi Ekhóhoz műfaja elégia vagy elégikus hangú óda. Hangneme kevert: retorikus és elégikus, rezignált hangnem váltakozik. Az Ekhó megszólítása magasztos.
Stílusa kevert: klasszicista és szentimentális. Klasszicista költőre vall a vers szerkezetének logikus felépítése, ok és okozat összefüggéseinek láttatása. Szentimentalista költőt mutat a magány témává emelése (mint A Magánossághoz c. versében is).
Típusa létösszegző költemény.
Formailag ún. ekhós vers, mivel minden 8. sor a 7. sor visszhangja (ismétlése). Más feltételezés szerint a költemény nem is igazi ekhós vers. Az ekhós vers a 16-17. században volt divatos, és benne a visszhang válasza más értelemben, feleletként, csattanóként ismételte meg az előző sor végét (pl. Balassi 54. verse: Dialógus, kiben úton járván a versszerző beszél Echóval).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>