Témája: a napfénypalota a mindenség, a létezés titkait fürkésző tökéletes műalkotás romantikus eszményének szimbóluma, a palotát megálmodó Kubla kán a világmindenség titkait meghalló művész jelképe.

Kifejezőeszközök: szimbólum, ellentétek (pl. tündöklő kertek-sötét erdők), képzeleti kép (látomás), nevek hangzása (Kubla kán, Xanadu, Alph, a szent folyam, Abora hegye: a romantika kedvelt játéka volt egzotikus csengésű neveket adni).

A nevek furcsa hangzása arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy a vers világa hangsúlyosan a képzelet szüleménye, egy teremtett, megalkotott világ.

A látomásosság egyik velejárója, hogy a megszokott, valóságos világon túllépve kapcsolat jön létre egymással össze nem függő jelenségek között. A költő teljesen szabadon és váratlanul kapcsol össze pl. látási vagy hallási érzékleteket.

A versszervező erőt a szimbólumok jelentik. Coleridge képalkotása eltávolodik az allegóriától, amelynél a képekhez egyértelmű jelentés van rendelve, és a szimbólum irányába tolódik, amelynél a kép és a fogalom között nincs egyértelmű kapcsolat, így többféle jelentés is elképzelhető. Például a palota képéhez nehezen rendelhető jelentés.

Szimbólumok a versben:

• folyó: a folyam az egyik legősibb termékenység-és pusztításszimbólum, idő-, élet-, és haláljelkép, szentség.
• palota: a palota határhelyzetben áll, olyan kitüntetett ponton, ahonnan láthatók a barlangok, amelyeken át az „örök éjbe”, a „halott óceánba” merül alá az Alph folyó, és ahonnan látható a cédrusfüdte bérc szakadéka is, ahol az Alph forrása van. Ezen a kitüntetett ponton a feltörő és lezúduló víz hangja egyszerre, összefonódva hallható. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a folyó a létezés titkát, a születés, az élet és halál misztériumának örök körforgását, belső, lényegi egységét jelképezi. A víz feltörő és lezúduló robaja élet és halál csodálatos muzsikája („és egy zene volt a forrás / és a barlang, egy ütem”). Ám a zene előtérbe állítása azt is jelentheti, hogy a létezés titkai valójában nem elbeszélhetőek, az ember csak megsejteni, megérezni képes őket, álmaiban, képzeletében, lelkében.
• tündérpalota: elhelyezkedése azért is különleges, mert lenge tornyai visszatükröződnek a szent folyam, az Alph vizében. Vagyis a palota forrás, folyam és barlang fókuszában épült, így maga is hordozza ezt a misztériumot, amit alkotója megsejtett, megértett. Ezért válhat a napfénypalota a mindenség, a létezés titkait fürkésző tökéletes műalkotás szimbólumává.
• Kubla kán: a palotát megálmodó emberként ő a világmindenség titkait meghalló művész jelképe. Ezt a jelentést Szabó Lőrinc fordítása ki is mondja („Ritka művészet, ihlet és csoda”). Az eredeti angol szöveg nem fogalmaz ilyen egyértelműen („a ritka elgondolás csodája volt”), így nagyobb feladatot ad az olvasónak, akinek meg kell fejtenie a jelentést.
• lány: a lány alakja, a cimbalom és a dal a létezés titkait kifejező eszményi művészetet szimbolizálja, akárcsak Kubla kán tündérpalotája.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!