Baudelaire Kapcsolatok című verse A Romlás virágai kötet 1857. június 25-i első kiadásában jelent meg a Spleen és Ideál ciklus negyedik verseként. A kötet elején, a programadó versek között szerepel, azaz kiemelt helyen.

A verseket a költő téma szerint sorolta ciklusokba. A legterjedelmesebb ciklus, a Spleen és Ideál, 109 verset tartalmaz: 14 vers szól az albatrosz-sorsról (lásd Az albatrosz című verset), 55 költemény pedig a férfi-nő viszonyról, amelyet Baudelaire az élet legnagyobb drámájának és örökös küzdelemnek tartott. A „spleen” szó jelentése: kedvetlen, nyűtt, nyűgös, fáradt. A Spleen és Ideál tehát a világ két pólusát jelenti: az unalmas valóságot és az eszményi, vágyott világot. A lírai hős a kettő között vergődő ember.

A Romlás virágai (Fleurs du Mal) Baudelaire egyetlen verseskötete, amely a költő életében napvilágot látott. Darabjait 1842 óta írogatta, a kötet 1857-ben jelent meg és 100 verset tartalmazott. A második kiadás 1861-ben hagyta el a sajtót és 35 új verset tartalmazott. A harmadik, végleges kiadás csak a költő halála után egy évvel, 1868 decemberében került piacra.

A francia kötetcím többértelműségét a magyar fordítás csak részben tudja visszaadni. A „Mal” valóban „Romlást” jelent (züllöttet, mélybe taszítót), de sok más jelentése is van, nemcsak a franciában, hanem általában a latin nyelvekben, pl. rossz, gonosz, testi baj, betegség, kár, gyötrelem, veszteség, fájdalom.

A kötetcímben – A Romlás virágai – erős kontraszt érzékelhető, hiszen a virág az örök szépség szimbóluma. Baudelaire azt fejezi ki ezzel a címmel, hogy a rosszból, a romlottságból szépség fakad, a „Romlás” a művészet virágait termi meg. Ez a virág enyhíti a megunt, megvetett világ rútságát.

A zaklatott életű, „romlásra”, züllésre hajlamos költő, aki az alkohol, a narkotikum és a testi vágy fogságába esett, verseiben a szépet, a tökéleteset igyekezett átadni, s érdekes módon a szonettben, ebben az ősi, hagyományos, szigorú szabályokhoz kötött műformában találta meg kedvenc versformáját (a verselés terén nem volt újító). Verseit felfokozott zeneiség és nyelvi tömörség jellemzi.

Baudelaire tudta, hogy egy alantas, ártalmas világba ereszkedett le, hogy az életmódja mocskossá, piszkossá teszi, mégis kereste a romlás lehetőségeit és a tudatmódosító szereket az ihlet miatt. Innen datálódik az a tévhit, hogy a költőnek, művésznek erre van szüksége az alkotáshoz.

Ugyanakkor költészete új utakat nyitott az olvasó felé, s közvetve vagy közvetlenül mindent befolyásolt, ami utána következett a világirodalomban. Övé a modern költészet első jelentős, máig viszonyítási alapnak számító életműve.

Az ő lírája által nyert teret a világköltészetben a nagyvárosi tematika és a díszletezés, a lélek mélyében rejlő tartalmak, a mámor, a szenvedély, a bűn, valamint az érzékletek élményének kifejezése.

Esztétikájára a szépségimádat jellemző, amelyben a nagy amerikai költő, Edgar Allan Poe volt a mintaképe. Poe szerint a költészet célja nem az, hogy nagy igazságokat mondjon ki vagy erkölcsi tanulságokat sulykoljon, hanem csak és kizárólag a szépség megteremtése a cél. Poe eszménye a „tiszta” költészet volt, amely mentes minden tanító szándéktól, erkölcsi eszmétől vagy politikai nézettől.

Baudelaire célja is a magasabb rendű szépség megteremtése volt, amit persze nem a való világban kell keresni, hiszen a valóságban érzékelhető, kézzelfogható dolgok csupán egy titokzatos, rejtett világ jelképei. Vagyis az egész világ, amely körülvesz minket, „jelképek erdeje”.

Ezt az újfajta költői látásmódot Baudelaire Kapcsolatok című versében fogalmazta meg először, és kutatta azt a mély áramlati összefüggést, amelyre a szimbolista költők annyira fogékonyak. Az emberi lélek titkait kutatta, a jelenségek mögött titkos összefüggéseket sejtett, és ezt az igazi, rejtett lényeget akarta megragadni. Szerinte ennek megragadása a költők feladata, vagy legalábbis meg kell próbálniuk.

A vers szonettformában íródott, akárcsak Baudelaire műveinek nagy része. Nehezen érthető, homályos mű, mivel a költő csak sejtetni akar egy „megfogalmazhatatlan”, pontosan meg nem nevezhető érzést.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!