Caius Valerius Catullus: Éljünk, Lesbia… (elemzés)
Szerelemfelfogása olyan életelv volt, amely teljesen átértékelte a férfi-nő viszonyt. Minden más véleménnyel (pl. az öregek véleményével) szemben kitartott amellett, hogy az élet azonos a szerelemmel. Szerelmen nem csupán testi vágyat, hanem egyfajta átszellemült érzelmet értett, amely betölti az ember egész lényét. Lesbiát a rajongásig imádta.
Azzal, hogy a szerelmi szenvedélyt minden más érték fölé emelte, Catullus nemcsak az ókorban, de a későbbi századokban is teljesen egyedül állt. Abban az időben nem volt szokás így ünnepelni a szerelmet, minthogy a házasság volt a törvényes kapcsolat férfi és nő között, márpedig a házasság nem szerelmen alapult, sem az antikvitásban, sem később a középkorban. A szerelem általában a törvényen kívüli kapcsolatokra korlátozódott, gyakran házasságtörést vont maga után, így nem számított ünneplésre méltó dolognak.
Catullus tehát a közvélekedéssel szembeszállva alakította ki értékrendjét, hiszen a törvényes házasság fölé emelte a szeretők érzelmen alapuló kapcsolatát. Úgy gondolta, a szenvedély felfokozott pillanatai adják azt az élményt, ami elviselhetővé teszi a hétköznapok szürkeségét. A szerelem a törvények, a szokások fölé emeli a szeretőket, hiszen olyan meghitt kis világot teremt a számukra, amely önfeledt boldogsághoz juttatja őket, és amelyből az ellenséges külvilág kirekesztődik.
Catullus volt az egyetlen neoterikus költő, akinek életműve csaknem teljes egészében fennmaradt. Három különböző kódexben megőrzött verseskönyve (A veronai Catullus könyve) összesen 116 költeményt tartalmaz. Erről a kötetről úgy tartja az utókor, hogy ez az első tudatosan szerkesztett verseskötet a világirodalomban.
A kötet első felét rövidebb, könnyedebb, látszatra rögtönzött versek (ún. „bohóságok”) alkotják. Ezek a versek játékos, tréfás, vagy tréfásan szomorkás, ironikus alkotások, pajzán humor, megjátszott komorság jellemzi őket.
Catullus két fő műfaja a dal és az epigramma. Verseinek nem adott címet, római számokkal jelölik őket. Költészete évszázadokig mintául szolgált a következő nemzedéknek.
Éljünk, Lesbia…
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást
és a mord öregek fecsegjenek csak,
hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.
Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:
egyszer tűnik a kurta fény szemünkből
s álmunkból sosem ébredünk utána.
Adj hát csókot ezerszer és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
Aztán majd, ha sok ezreket cseréltünk,
akkor összezavarjuk, elfelejtjük
számukat; ne akadjon egy gonosz se,
sok csókunk aki tudja és irigyli.
(Devecseri Gábor fordítása)
A vers műfaja dal (carmen), hangneme könnyed, dinamikus. Témája a szerelem, amely Catullus szerint az élet legnagyobb értéke és az ember legfontosabb örömforrása. Az ember az élet teljességét, szépségét tapasztalhatja meg a szerelemben.
A vers címzettje Lesbia, a költő szeretője. Catullus tudta, hogy az asszony előbb-utóbb elhagyja valaki másért, mégis úgy érezte, hogy a szerelem az élet legfőbb értelme, még akkor is, ha boldogtalanságot szül. Ezt az értékrendet hirdeti Éljünk, Lesbia című versében is.
Kifejezőeszközök: ismétlés, fokozás, halmozás, felszólítás, költői jelzők, hiperbola (költői túlzás)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Caius Valerius Catullus: Éljünk, Lesbia… (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>