Típusa búcsúvers. A hazától, a szülőföldtől való megválás, búcsúzás ősidők óta állandó témája a költészetnek, mintegy archetipikus motívum. Az ókori görög poétikák még önálló műfajnak tekintették az ilyen témájú műveket (a magyarországi protestáns iskolákban a Piscator-féle poétika volt használatban, mely szerint a búcsúvers „oly költemény, amellyel az elutazók élnek”.

A humanizmus korában a külföldi pregrinációra induló diákok írtak ilyen verseket – persze csak ha volt már elég költészettani ismeretük és biztos latintudásuk. Ebbe a műfajba tartozik Janus Pannonius Búcsú Váradtól és Balassi Bálint Ó, én édes hazám, te jó Magyarország című verse is.

A műfaj azonos, a téma is hasonló, és mégis teljesen más Bornemisza Péter versének világa. Hiszen Janus Pannonius pozitív értékeket sorolt fel, elköszönt a tájtól, a szellemi kincsektől stb. Bornemisza versében viszont egy megsérült értékrend tükröződik, ő az értékek hiányát panaszolja. Nem azért megy el, mert új kalandokra vágyik, hanem azért, mert ahol van, ott az értékek hiánya miatt nincs maradása.

A Siralmas énnéköm… témája: a haza tragédiájával összefonódó egyéni sors. A királyi Magyarország területén élő protestáns ember szomorú sorsa az üldöztetés volt, nemcsak a két hódító, a német és a török részéről, hanem még a magyar urak részéről is, mivel a két nagyhatalom között vergődő magyarság még önmagával is meghasonlott: a régi hit hívei üldözték az új hit híveit.

A költeményből a búcsúzás fájdalmával szembenéző, állandó létbizonytalanságban élő protestáns költő keserveit, a szüntelen védekezésre kényszerülő reformátor, a reneszánsz ember gondolatait ismerhetjük meg.

Reményvesztett tépelődést olvashatunk, amelynek nagyon is konkrét okai vannak. Vigasztalan képet kapunk a korszak magyarságának társadalmi és politikai viszonyairól.

A vers kifejezőeszközei a költői jelzők és a felsorolás: Bornemiszának néhány jelző („kevély”, „fene”, „pogán”) is elég volt, hogy pontosan jellemezze velük a korszak körülményeit. Kiemelendő a balladákra jellemző sűrítés és a strófákat lezáró refrén szerepe, amely egy keserű sóhaj: „Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!” (= Vajon fogok-e még, s mikor fogok újra jó Budában lakni?) A „lakás” tehát itt nem házat vagy házrészt jelent, hanem ott élést, ott tartózkodást.

Ez a refrén a lírai énnek azt a vágyát fejezi ki, hogy bárcsak a „jó Budában” lakhatna. Buda itt nem pusztán egy város, hanem biztonságot, otthont jelentő erős vár, a nyugodt, békés élet jelképe, ami Bornemisza Péter számára csak egy illuzórikus álom, egy ábrándkép volt. Buda tehát a sanyarú jelen, a szomorú valóság ellenpólusaként szerepel.

Bornemisza Péter számára Buda jelképezi mindazt a jót, pozitív értéket, ami az őt körülvevő valóságból hiányzik. Buda tája nemcsak szülőföldje, hanem az ország egységének jelképe is.

Az ország északi és déli részét, a Felföldet és a Szerémséget egyaránt külső ellenség dúlta fel és fosztogatta. Sehol nem volt egy biztos pont, sehol nem volt biztonságérzet és nyugalom. A remény legfeljebb pislákolni tudott.

Buda szerepeltetése a versben mégis azt jelzi, hogy Bornemisza számára mégiscsak létezett egy boldogabb, értékgazdagabb élethelyzet, hogy a sivár valóság ellenére mégiscsak bizakodott, reménykedett.

Persze, búcsúvershez képest a költő a szokásosnál élesebben ítélkezik, de szintézist teremt az értékes és értékellenes motívumok között.

A vers motívumai nem újak: a törökvészről Mohács és Buda eleste óta már rengeteget írtak, epikus alkotások is feldolgozták a várháborúkat. A kevély németek hatalomvágya és a magyar urak erkölcstelensége sem új téma, hiszen a protestáns vitairatok és a bűnöket (gazdagságot, fösvénységet stb.) ostorozó énekek is sokszor kitárgyalták.

A Siralmas énnéköm… mégis más, hiszen addig a művek egy-egy jelenséget vettek górcső alá, amit jó terjengősen ki is veséztek, és a köztudatban élő szófordulatokkal adtak elő. Bornemisza Péter viszont mindezt egyetlen versben, rendkívüli tömörséggel tudta megjeleníteni, és ezenfelül hitelesen ki tudta fejezni a kor magyar protestáns értelmiségére jellemző lelkiállapotot. Korábban ez egyetlen szerzőnek sem sikerült.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!