Tetőpont: Ebéd után Giovanna előhozakodik a kérésével:  azért jött, mert Federigo sólymát szeretné elvinni beteg kisfiának, akinek ezen múlik a gyógyulása. A férfi ekkor döbben rá, hogy megint „hibásan” cselekedett, és sírva fakad, mert nem tudja teljesíteni Giovanna kérését.

Megoldás: Giovanna fia meghal. Nem tudjuk meg, hogy bánatában-e, amiért nem kapta meg a sólymot, vagy a betegségben, amibe talán akkor is belehalt volna, ha megkapja a madarat. A látszat mégis az, hogy Federigo hibájából történik a haláleset.

Az volna logikus, ha Giovanna ezek után végleg elfordulna a férfitól, ám az asszony ezúttal nem úgy cselekszik, ahogy várnánk.

A kisfia halála új helyzetet teremt: a férj végrendelete értelmében Giovanna örökli a nagy vagyont. A gazdag és immár gyermektelen özvegynek nem illik egyedül élnie, ezért bátyjai sürgetni kezdik, hogy menjen újra férjhez. Az asszony szívesen maradna egyedül, de nem engedik, így kénytelen férj után nézni.

Giovanna mindenkit meglep választásával, amikor kijelenti, hogy Federigo degli Alberighi lesz a férje. Fivérei kicsúfolják a férfi szegénységét, de hiába, az asszony régi hódolójához megy feleségül. Így válaszol bátyjainak: „inkább akarok férfit vagyon nélkül, mint vagyont férfi nélkül.”

Federigo pedig kétszeresen is jól jár: szerelme beteljesedik és újra gazdag is lesz.

Szereplők:

Monna Giovanna: férjes asszony, erényes, hűséges a férjéhez, kisfiát féltve szerető anya. Federigóra rá se hederít. Úgy él, ahogy kell, azaz nem lép félre. Férje halála után se méltatja figyelemre hódolóját, ami azt jelzi, hogy nem szerelmes Federigóba.

Federigo degli Alberighi: firenzei nemes úr, rajongva szereti Giovannát, akiért mindenre képes. Nem úgy él, ahogy kell, hiszen férjes asszonyt ostromol, és az udvarlás során eltékozolja vagyonát, elszegényedik. Ezzel eltér a korabeli társadalom értékrendjétől, és elrontja az életét is.

Értelmezés, üzenet: kétféle értelmezés is lehetséges. Az egyik esetben Federigo szemszögéből nézzük a végkifejletet, így a tanulság az, hogy a kitartó, őszinte, hűséges, önfeláldozó szerelem minden akadályt legyőz és elnyeri jutalmát.

Lényegében a gyermek betegsége hozza össze a két főszereplőt. Ugyanis ez kellett ahhoz, hogy Giovanna felfigyeljen Federigo nagylelkűségére, aki önzetlenül feláldozta a sólymát, hogy neki ebédet tudjon adni. A sólyom levágásával a férfi jót akart tenni, de hibát követett el, ami a gyermek halálához vezetett.

Giovanna persze tudja, hogy a hiba akaratlan volt, az áldozat viszont nemes lélekről tanúskodik és Federigo a történet végén elnyeri jutalmát önzetlenségéért. Azonban van egy bökkenő: boldogságának a férj és a kisfiú halála az ára.

A másik értelmezés Giovanna szemszögéből vizsgálja a végkifejletet, így a tanulság az, hogy a kitartás és az önfeláldozás nem feltétlenül nyeri el a jutalmát, csak akkor, ha az embernek szerencséje van. Hiszen Giovanna hiába próbálta megmenteni a fiát, hiába hozott érte áldozatot a sólyom elkérésével, a gyermek meghalt.

Ráadásul Federigóhoz nem szerelemből megy hozzá az asszony, hanem azért, mert muszáj férjhez mennie. Ha tehetné, inkább egyedül élne, ami jelzi, hogy továbbra sem szerelmes a férfiba. De ha már választania kell valakit, akkor jelleme alapján őt tartja legmegfelelőbbnek, ezért megy hozzá.

Így végeredményben Federigo duplán győztese, Giovanna pedig inkább vesztese ennek a történetnek.

Újdonsága: jellegzetesen reneszánsz vonás, hogy a mesélő arra figyelmezteti a hölgyeket, hogy szerelmüket az arra érdemes férfinak adják jutalmul, és ne a vak szerencsére bízzák magukat.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!