Boccaccio Dekameron című novellagyűjteménye 1348 és 1353 között keletkezett. A szerző egy halált jövendölő szerzetes ijesztgetése nyomán el akarta égetni, ettől a hibától jó barátja, Petrarca óvta meg.

Giovanni Boccaccio (1313-1375). Firenzei volt, mint Dante és Petrarca. Apja egy firenzei bankház utazója és ügynöke, Párizsban viszonyt folytatott egy vagyontalan francia özveggyel, ebből a kapcsolatból született Boccaccio törvénytelen gyerekként (Párizsban vagy már Firenzében).

Kiváló humanista tudós volt. Nápolyban tanult, ahol egy gazdag kereskedő felesége volt a szeretője, akit írásaiban Fiammetta néven örökített meg, de az asszony hamar elhagyta.

1348-ban, apja halála után visszatért Firenzébe, itt és Certaldóban élt haláláig. 1373-ban Firenze városa felkérte, hogy tartson előadást Dante Commedia című művéről, de betegsége miatt csak néhány előadást tartott. Viszont megírta Dante-életrajzát, s ebben Dante művét Isteni színjátéknak nevezte el.

Munkásságát részben latinul, részben olaszul fejtette ki. Saját kora latin nyelvű irodalmi munkáit többre becsülte, az utókor az olasz nyelven írt Dekameron megírásáért tiszteli legjobban.

Humanistaként ő fedezte fel a kiváló latin történetíró, Tacitus műveit a középkor számára.

Munkássága. Fontosabb művei: Filocco (prózaregény), Fiametta (prózaregény), Nimfák színjátéka (pásztorregény), Híres férfiakkal történt dolgokról (moralizáló életrajzgyűjtemény), Jeles asszonyokról (moralizáló életrajzgyűjtemény).

Dekameron

Boccaccio főműve, megírásának célja az olvasóközönség könnyed szórakoztatása volt. Kora társadalmát ábrázolta.

Újdonsága és jelentősége: Boccaccio novelláival létrejött az igényes irodalmi ízlést is kielégítő, a műveltebb közönségnek is megfelelő szórakoztató rövidpróza. Elegánsan szórakoztat, nyelvében igényesebb, előadásmódja iskolázottabb. Az író érdeme, hogy kidolgozatlanabb, ízlés terén igénytelenebb műfajokat a művelt irodalom részévé tett.

Cím: jelentése „tíz nap”. Az időtartamra utal, mely alatt elhangzanak a történetek.

Műfaj: novella. Kisepikai műfaj. Az olasz „novella” szó jelentése: „újság”, „újdonság” – érdekes hírt, különös történetet tartalmazó elbeszélés volt.

A novella az antikvitás óta ismeretlen műfaj, Boccaccio lett a középkori novella műfaj megteremtője.

A Boccaccio-féle novella tömören előadott történet, kevés szereplőt mozgat, kevés a helyszín, és a cselekmény időben is szűkre szabott. Gyakran egy sorsdöntő fordulatra épül és csattanószerűen zárul.

Hangnem: változatos, a történetnek megfelelően lehet tréfás, ironikus, szatirikus, esetenként érzelmes, lírai. Meghatározó az ironikus-szatirikus hangnem.

Hangulat: Boccaccio jókedvű humorral mutatja be az akkori világot, korának sajátos erkölcseit.

Nyelve: olasz.

Forrás: a novellák többsége Boccaccio korában közismert történetet dolgoz fel. Az író gazdag irodalmi hagyományra támaszkodott, melyek között vannak középkori erkölcsi példázatok, élőszóban terjedő anekdoták és az Ezeregyéjszaka egzotikus meséi.

Forrásai közt fellelhetjük a fabliau nevű francia műfajt, amely vaskos humorú, nyers előadásmódú, erotikus tartalmú verses elbeszélés.

Korstílus: a reneszánsz felé mutat, pl. szerelmi-erotikus témák – a novellákban a szerelem a boldogság forrása, őszinte és szabad érzelem, nem tűri a korábbi kötöttségeket.

Boccaccio a felvilágosult reneszánsz ember szemével nézi a világot, így mulatságosnak tartja kora furcsa szokásait, intézményeit.

A középkort már-már múltnak tekinti. Az általa ábrázolt világban nincs már meg a pokoltól való félelem, ami a középkori ember jellemzője. A bűnök is más megítélés alá esnek, mint pl. Danténál.

Az írót nem háborítja fel a házasságtörés, főleg ha érdekházasságot szakít szét egy szerelem. Főleg a vén, babonás, együgyű férjek rovására kacag jót, akikhez hűtlen a feleségük.

Nem tiszteli a kolostorokat, a szerzeteseket, papokat – bemutatja, hogy bennük is felülkerekedik az emberi természet, sőt, talán ők vágynak legmohóbban a testi örömökre.

Boccaccio írói világnézete humanista, világképének középpontjában a földi élet minél örömtelibb és ésszerűbb kihasználása áll. Egy új, evilági erkölcsi felfogást népszerűsített.

A járvány bemutatása realista színezetű.

Téma: változatos, mindig az aznapi „uralkodó” dönti el, hogy miről szóljanak a történetek, pl. szerelemről, talpraesett hősök kalandjairól.

Helyszín: egy vidéki villa.

Idő: tíz nap

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!