Bibliai történetek (elemzés) – Újszövetség
Értelmezés
Műfaj: példázat, példabeszéd (parabola)
Kifejezőeszközök: képes beszéd (metaforizáltság), hiperbola (túlzás), állandósult beszédforma (az evangéliumokban Jézus beszédmódja) – szerepe a jellemzés, az egységesítés, a harmonizálás, de bizonyos fokú leegyszerűsítést, sematizálást is eredményez
Motívumok:
- ülő testhelyzet – természetességet, egyszerűséget fejez ki.
- magvető – Jézus
- magvetés – Jézus tanítói tevékenysége
- mag – a jézusi tanításban, a megváltásban való hit metaforája
- a különböző talajok, ahová a mag esik – a jézusi tanításhoz való többféle hozzáállás jelképei
- termékenység és terméketlenség egyes fajtái – a jézusi tanítással kapcsolatos magatartásformák metaforája
Isten szava azokban a lelkekben tud gyümölcsözővé válni, akik azt tiszta szívvel hallgatják és követik is.
Szerezet: a magvető példázata szerkezetileg világosan tagolt, 3 egységre különíthető el:
Az 1. egység az elbeszélői helyzet leírása. Jézus egy hajóban ül a vízen, az összegyűlt sokaság a parton állva hallgatja. Az ülő testhelyzet természetességet, egyszerűséget fejez ki, megfelel a 2. egységben elbeszélt történet témavilágának.
A 2. egység az elbeszélt történet leírása. A magvetés (magszórás) Palesztina lakói számára kézzelfogható valóság, megszokott, ismert tevékenység volt.
Mint ahogy hétköznapi tapasztalat volt az is, hogy a madarak felkapkodták a kiszórt mag egy részét, míg más része azért nem hozott termést, mert köves talajra esett, ahol nem tudott gyökeret verni. Az is ismert dolog volt, hogy a száraz, forró nap megperzseli a palántát.
Nem természetes tapasztalat viszont az, hogy az elvetett magból sarjadó növény harminc-, hatvan-vagy százszoros termést hozzon. Az elbeszélő itt a túlzás (hiperbola) eszközével él, hogy a hallgatóságot a metaforikus jelentés keresésére ösztönözze. Jézus próbálja a megfejtés irányába terelni a figyelmet.
A 2. egységet az „Akinek van füle, hallja” mondat zárja, ami egy állandósult beszédforma (olyan szófordulat, amely bizonyos helyzetekben gyakran előfordul beszédben vagy írott szövegben is). Arra mozgósítja a befogadót, hogy azonnal keresni kezdje, „mit is kellene kihallania” a történetből.
A 3. egység Jézus és a tanítványok párbeszéde. A tanítványok arról faggatják a Mestert, hogy miért beszél a népnek példázatokban.
Ezért Jézus elmagyarázza a példázatos beszédmód okát: tanítványainak megadatott az értelemmel való látás és hallás, a megváltás, az üdvígéret megértése, de a népnek nem. A nép szívét, szemét és fülét példabeszédekkel kell megnyitni az üzenet befogadására. Ezután Jézus megadja a példázat jelentését is.
Jézus úgy véli, tanítványainak megadatott a mindig mélyebb megértés képessége: „akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvetetik, amije van”.
Az, hogy Jézus egyre mélyebb megértést tulajdonít a tanítványoknak, arra is felhívja a figyelmünket, hogy a példázatnak nemcsak egyetlen megfejtése lehetséges, a jelentés nem egyszeri és állandó. Azaz nincs egyértelmű és állandó megfelelés a képsor és a gondolat között. Az újragondolás, az újraolvasás egyre mélyebb jelentésrétegeket hozhat felszínre a befogadóban.
Ez azt jelenti, hogy a magvető példázata nem csupán a mennyek országában való hit és az ehhez kapcsolódó magatartásformák metaforája lehet. Más jelentések is kibonthatók belőle, ill. alkalmazható más jelentések kifejezésére is.
Ez a többértelmű, összetett jelentés különbözteti meg a példázatot az allegóriától, mivel az allegória egyértelmű megfeleléseket hoz létre kép és jelentés között.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Bibliai történetek (elemzés) – Újszövetség — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>