A Biblia mint irodalmi mű (ismertető írás)
Cím: a Biblia elnevezés a görög eredetű „biblion” szóból ered, ami egy többes számú alak, jelentése: „könyvek”, „iratok”. A szó egyes számú alakja a „biblosz” (=könyv, tekercs). A szó tehát többes számú, kicsinyítő képzős alakban („biblia”) került be a latin nyelvű keresztény irodalomba. A 8. századtól kezdték egyes számban használni ’a könyv’ jelentésben. Az egyes szám a Biblia egyediségére, minden más könyvtől, írástól való különbözőségére utal.
Szokták még a Bibliát Írásnak vagy Szentírásnak is nevezni. Ez a két fogalom Pál apostoltól származik, aki akkor még csak az Ószövetségre használta a „Szent betű” (hiera grammata) és az „Írás” (graphé) szavakat.
Tagolás: a Biblia egyes könyveit Európában a 13. században fejezetekre, majd a fejezeteket a 16. században versekre tagolták. Ezt a felosztást később átvitték a héber és görög szövegre is. A fejezetekre és versekre tagolás megkönnyíti a Biblia szövegében való tájékozódást.
Szerkezete: két nagy részből áll: Ószövetség (vagy Ótestamentum) és Újszövetség (vagy Újtestamentum). A kettő együtt 66 könyvet tartalmaz (Ószövetség: 39 könyv, Újszövetség: 27 könyv).
A nagyobb terjedelmű és korábbi rész, az Ószövetség a zsidó vallás szent könyve, a zsidók az Újszövetséget nem fogadják el. A keresztény vallás szent könyve az Ószövetség és az Újszövetség iratait egybefogó Biblia, vagyis a keresztények mindkét részt elfogadják.
Az Ó-és Újszövetség elnevezés eredete: a bibliai őstörténet szerint Isten a kiválasztott nép, azaz a zsidóság őseivel, Ábrahámmal, Jákobbal és Izsákkal szövetséget kötött, és szigorú törvények sokaságát írta elő számukra. Ezt a szövetséget később a zsidó népet Egyiptomból kivezető Mózessel újra megerősítette.
Isten a zsidóknak ígérte örök hazául az „ígéret földjét”, Kánaánt. A zsidóság azonban az elkövetkező évszázadok során megszegte a régi szövetséget, vétett Isten törvényei ellen, ezért a próféták közül Jeremiás már egy új szövetségről ad hírt.
Az új szövetséget Isten már nemcsak a zsidókkal, hanem az egész emberiséggel kötötte fia, Jézus Krisztus által, aki kínhalálával megváltotta az emberiséget bűneitől. Ez azt jelenti, hogy Jézus eltörölte az első emberpár engedetlenségéből, lázadásából fakadó „eredendő bűnt” (Ádám és Éva bűne öröklődött utódaikra is, ezért minden ember eleve bűnösnek született, ami Jézus által változott meg.)
A zsidóság és az iszlám bibliafelfogása: a zsidó vallás, mint mondtuk, csak az Ószövetséget fogadja el. Ez azt jelenti, hogy ők is hisznek a Megváltó eljövetelében, de azt tagadják, hogy Jézus Krisztus lett volna a Megváltó.
Ők még mindig várják a próféták által megígért Messiást, aki majd békét és dicsőséget hoz a földre. Szerintük a Megváltó még nem jött el, hiszen Jézus halála óta alig változott a világ: megmaradtak a háborúk, az igazságtalanságok, sőt, a helyzet még súlyosbodott is. Jézus tehát nem hozta el a békét és a dicsőséget, amit a Megváltónak a próféta szerint el kell hoznia, így Jézus nem lehetett a Megváltó.
Ez a lényegi különbség a zsidó és a keresztény vallás között: a zsidó vallás csak az Ószövetséget fogadja el és a Jézus általi megváltásban nem hisz. A kereszténység meg inkább az Újszövetségre épül és Jézus-központú, a vallás neve is Jézus kereszthalálára utal, és a legnagyobb ünnepek (karácsony, húsvét) is Jézussal kapcsolatosak.
Az iszlám szent könyve, a Korán is tartalmazza az Ó-és Újszövetség írásainak egy részét, de más értelmezésben – az iszlám bibliafelfogása merőben eltér a kereszténységétől.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
A Biblia mint irodalmi mű (ismertető írás) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>