Bessenyei György Magyarság című írása 1778-ban keletkezett Bécsben.

Történelmi háttér: a török kiűzése után a magyar lakosság (nemesség is, jobbágyság is) sokat szenvedett a Habsburgok politikája miatt. Csak Mária Terézia trónra lépésével jött el egy kedvezőbb időszak 1740-ben.

A királynő (uralkodott 1740-1780) számos közigazgatási reformot vezetett be, amellyel igyekezett modernizálni az országot (pl. oktatási rendeletet adott ki, így az írni-olvasni tudók száma lassan emelkedni kezdett, a nagyszombati egyetemet orvosi karral bővítette, majd Budára költöztette).

Fia, II. József (a „kalapos király”) folytatta a birodalom átalakítását, de sokkal radikálisabb eszközökkel. Voltak pozitív intézkedései (pl. a türelmi rendelet, amely csökkentette a protestánsok hátrányos megkülönböztetését, vagy a jobbágyrendelet, amely biztosította a jobbágyok szabad költözéshez való jogát).

Ám voltak a magyarok számára hátrányos intézkedései is (pl. nyelvrendelet – a németet tette hivatalos nyelvvé, a vármegyerendszer felszámolása – vármegyék helyett kerületekre osztotta az országot, ezzel kihúzta a talajt a magyar nemesek lába alól, akik hagyományosan a vármegyeszékhelyeken tömörültek és itt védték jogaikat).

Erőteljes központosító törekvéseivel II. József hatalmas indulatokat gerjesztett önmaga ellen, ugyanakkor akadtak hívei is, az ún. jozefinisták. Az erőszakos németesítés éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit a bécsi kormányzat akart: megerősödött a magyar nyelvújító mozgalom.

A két uralkodó tevékenységének köszönhetően a felvilágosodás eszméi terjedni kezdtek és a városiasodás folyamata gyorsult. A nemesi és a polgári rétegben is emelkedett a nők műveltségi szintje, ami az irodalomban egy új olvasói réteg megjelenését eredményezte.

Társadalmi-kultúrtörténeti háttér: Magyarországon a társadalom fejlődését megkésettség, a polgárosodás hiánya jellemezte, emiatt a felvilágosodás viszonylag későn jelent meg. (A magyar felvilágosodás első szakasza 1772-től 1795-ig tartott.)

Mivel nem volt számottevő a polgári réteg a magyar társadalomban (az idegen hatalmaktól való több évszázados függés miatt) az új eszméket néhány művelt főúri család és főleg a köznemesség értelmiségi rétege karolta fel.

Nyugaton a polgárság képviselte a felvilágosodást, melynek forradalmi eszméi is voltak. Nálunk az uralkodó osztály volt felvilágosodott, ezért a forradalmi eszmék nem jelentek meg, illetve átalakultak. A magyar felvilágosodás az új gondolatokból szükségképpen azokat vette át, amelyeket az uralkodó osztály is vállalni tudott.

Így más célokat hangsúlyozott ki a felvilágosodás Magyarországon, mint nyugaton: nálunk leginkább az elmaradottság leküzdése, a mindenáron való kulturális haladás és a magyar nyelv művelése volt a cél.

A fejlett polgári réteg hiánya mellett a Habsburg-befolyás volt a másik ok, ami miatt a felvilágosodás hazánkban szorosan összekapcsolódott a nemzet és az anyanyelv ügyével. Ám ez nem magyar sajátosság (az idegen uralom alatt élő, közép-és kelet-európai kis népek mind az anyanyelv fejlesztését tekintették fő céljuknak, mert a nemzeti kultúra alapja a nyelv.)

Mária Terézia uralkodása elősegítette a felvilágosodás eszméinek terjedését azzal, hogy 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel a bécsi udvarban. Ez azért volt fontos, mert így a császárvárosban, mely az európai kultúra egyik központjának számított, magyar vidéki nemesifjak művelődhettek.

A magyar nemesség tagjaiból szervezett testőrségben szolgáló fiatalok közül kerültek ki az ún. testőrírók. Minthogy a vidéki magyar nemesifjak látóköre Bécsben kitágult, rádöbbentek a magyarság elmaradottságára, és célul tűzték ki az ország kiművelését. Ennek érdekében megszervezték az első magyar írói társaságot, melynek vezetője Bessenyei György volt.

A felvilágosodás eszméinek megtermékenyítő hatását mutatja, hogy gazdag, pezsgő szellemi élet bontakozott ki. Egyre-másra alakultak az írói társaságok, amelyek vitáztak, alkottak, folyóiratokat alapítottak. Ennek a változatos, színes irodalmi életnek elindítója és első programadója is volt Bessenyei.

Az ő írói fellépésének éve (Ágis tragédiája c. drámájának megjelenése), 1772 lett a magyar felvilágosodás kezdő dátuma, sőt, egész újkori irodalmunk kezdetét innen számítjuk. Természetesen ez az évszám jelképes, hiszen a felvilágosodás hatása már jóval korábban jelentkezett Magyarországon.

Ám Bessenyei életműve volt az, amely a nyilvánosság előtt is megszólaltatta a reformokra törekvő, felvilágosult rendi nemesség hangját. Ezért a romantika kora óta uralkodó irodalomtörténeti felfogás Bessenyei munkásságát tekinti válaszvonalnak a régi magyar irodalom és a modern magyar irodalom között.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!