Berzsenyi Dániel A magyarokhoz II. című verse a kutatók szerint 1807-ben keletkezett a napóleoni háborúk idején (Berzsenyi nem jelölte meg versei keletkezésének pontos dátumát, így csak következtetni lehet).

Történelmi hátteréről tudni kell, hogy a napóleoni háborúk teljesen megingatták Európát. 1805. október 21-én az ulmi csatában az osztrákok súlyos vereséget szenvedtek.

A vers tulajdonképpen alkalmi vers, melynek közvetlen kiváltó alkalma I. Ferenc császár és király kiáltványa. A szorult helyzetben levő uralkodó ugyanis kiáltványt intézett népeihez. Mindent elkövetett, hogy a magyar nemeseket megnyerje a franciák elleni háborúhoz, hiszen pénzre, gabonára, katonára volt szüksége.

Hazánkban a nagybirtokos réteg volt a legerősebb, mely Habsburg-hű volt; ezzel szemben Napóleon csodálóinak nem volt befolyásuk, így hamar elnémították őket. Berzsenyi is királyhű volt és a Habsburgok támogatói közé tartozott.

Ulmi győzelmük után a franciák bevonultak előbb Bécsbe, majd Pozsonyba. A magyar nemesek úgy érezték, Napóleon már őket is fenyegeti (nemcsak a magyar területeket, hanem előjogaikat, alkotmányukat is féltették Napóleon újításaitól, aki az elfoglalt területeken eltörölte a feudalizmust). Így még a Habsburg-ellenes nemesek is összefogtak a bécsi udvarral.

Berzsenyi buzdítani akarja honfitársait, de fölé nő az alkalmi versnek, s olyan erkölcsi ítéletet fogalmaz meg, amely minden korra érvényes. A vers messze túlmutat a koron, a pillanatnyi időszerűségen.

A magyarokhoz II.

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
     S a föld lakóit vérbe mártott
          Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
     Vér festi, s a Cordillerákat
          S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
     A népek érckorláti dőlnek,
          S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
     A bölcs tanács s kormány figyelmén
          Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
     Nem félek. A kürt harsogását,
          A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
     Ez tette Rómát föld urává,
          Ez Marathont s Budavárt hiressé.
 

A vers műfaja óda, hangneme eleinte döbbent, rémült, aztán a kezdeti riadalom átvált optimizmusba, a vers második fele bizakodó, emelkedett, fennkölt, ünnepélyes. Típusa szerint hazafias óda. Agitatív jellegű.

Korstílus: klasszicizmus. Klasszicista stílusjegyek a fegyelmezett szerkezet és a tanító jelleg.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!