Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei (elemzés)
Értelmezés: Kurázsi mama alakján keresztül Brecht a saját életével való szembenézésre akarja késztetni a nézőt. Azt akarja, hogy feltegyük magunknak a kérdést: nem vagyunk-e mi is befogva Kurázsi mama kocsijába?
A drámát nyitó és záró éneknek (song) ugyanaz a refrénje: „Elmúlt a tél. Süss fel, te nap! / Új fű borul a holtra már. / De aki még nincs föld alatt, / Kapcát cserél és talpra áll.”
A dalok szövege azonban eltérő. Az első song szinte a markotányosnő reklámdala. A zárlatban olvasható utolsó song viszont keserű-ironikus summázat az utolsó és egyetlen életben maradt családtag sorsa fölött: „A háború száz évre biztos, / Romokat épít, bajt növeszt, / Hadiszerencse fordul itt-ott, / De a közember rajtaveszt.”
A háború végtelen hosszúnak tűnik, ezért az emberek kénytelenek berendezkedni erre a helyzetre.
Kurázsi mama markotányosnő, azaz olyan civil asszony, aki katonai táborokban ételt, italt és használati cikkeket árusít. Markotányos nemcsak nő lehetett, hanem férfi is. (A kifejezés egyébként egy régies, olasz eredetű katonai szakszó.)
Tehát nem egy könnyű foglalkozást űz a forgandó hadi viszonyok között. Ügyesnek, olykor kőszívűnek kell lennie a létfenntartás érdekében.
Egyetlen célja, hogy megmentse gyermekeit és kocsiját az áruval. A két cél összekapcsolódik, mivel a kocsi a megélhetésük alapja (nélküle nem tudják űzni a foglalkozásukat) és a házuk is.
A megélhetés fontos, de Brecht felfogása szerint nem volna szükségszerű, hogy valaki a háborúból éljen. Kurázsi mama persze anyagi értelemben csak nagyon kicsike haszonra tehet szert – ez abból is kitűnik, hogy ő és gyermekei még a legjobb időszakukban is gyalog húzzák a szekeret. Az asszony mégis kitart a foglalkozása mellett, amivel tragikus vétséget követ el.
Brecht szerint a markotányosnői foglalkozás nem természetes dolog. Egy történelmi jelenségnek, egy letűnt korszak tartozékának látta. Művével azt akarta megmutatni, hogy a kereskedés szempontjából a háború a legkedvezőbb időszak. Hiába magától értetődő pénzkereseti forrás markotányosnőnek lenni, ez attól még szennyezett pénz, hiszen Kurázsi mama a háborúból él meg.
Brecht nem azt mutatja be, hogy Kurázsi mama hogyan viszonyul a drámában kifejtett tézishez, hanem a háborúhoz való viszonyát ábrázolja. Kurázsi mama ugyanis semmit nem lát, semmit nem hall: a háború eleve adott helyzet a számára, ami ellen ő – mint kisember – semmit nem tehet. És ha már nem tehet ellene, akkor alkalmazkodik hozzá. A néző viszont Kurázsi mama által lát és ért dolgokat.
Brecht nem a szereplőit, hanem a nézőt akarja eljuttatni odáig, hogy belássa a drámában kifejtett tétel igazságát. A nézőtéren ülőknek kell felismerniük, hogy a háború pusztít, de nem szükséges, hogy háború legyen (tehetnek ellene), és nem muszáj hozzá alkalmazkodni. Tézisdrámaként a mű bevallottan nevelni, tanítani akar.
A háborút Brecht világállapotként mutatja be. Vannak benne szünetek – hosszabb-rövidebb békeidő –, de igazán soha nem ér véget. Több szereplő is beszél erről a dráma több pontján
- a nyitójelenetben az őrmester: „Látszik, itt rég nem volt háború. Honnan is volna bennük erkölcs, kérdem én. A béke az disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.”
- a tábori pap kifejti, hogy bár nincs tökéletes háború, de azt, „hogy a háborúnak egyszer vége lesz, azt nem lehet mondani. Következhet egy kis szünet. Talán ki kell fújnia magát a háborúnak, vagy hogy úgy mondjam, baleset érheti.”
- Kurázsi mama okkal érzi úgy néha, „mintha a poklon át vonulnék az ekhós szekeremmel, és szurkot árulnék, vagy az égben járnék, és bolygó lelkeknek kínálnám az elemózsiát.”
Kurázsi mamának a történet elején még három gyermeke (két fia és egy lánya) van, a végén magára marad, mert minden gyermeke meghal (bár az egyik fiáról azt hiszi, életben van).
Gyermekei magatartásában fokozatok figyelhetők meg a háborúhoz való hozzáállás kapcsán:
- nagyobbik fia azonosul a háborúval (Eilif)
- kisebbik becsületes áldozattá válik (Stüsszi)
- lánya pedig hős lesz (Kattrin)
Mindhárom magatartásból van valamennyi Kurázsi mamában.
Gyermekei elvesztése nem készteti változásra, életstratégiájának átértékelésére. Létfenntartási ösztönétől hajtva befogja magát a kocsijába, és megy tovább: „Új fű borul a holtra már, / De aki még nincs a föld alatt, / Kapcát cserél és talpra áll.”
A történet végén anyaként lezárul a sorsa, hiszen tudjuk, hogy mindhárom gyermeke meghalt. Ő azt hiszi, egy fia még él, de tudjuk, hogy nem fog már vele találkozni. Őbenne megmarad a remény, az olvasó (vagy néző) azonban tudja, hogy nincs számára remény. Ez a két, egymással ellentétes nézőpont feszültséget kelt, s ennek a feszültségnek az érzésével búcsúzunk el Kurázsi mamától.
A drámában bemutatott jelen nem egy pillanatnyi helyzet, hanem tartós állapottá rögzül, ami a történet lezárulása után is fennáll. A diszharmonikus állapot a mű záró helyzetében sem áll helyre, nem áll be semmiféle harmónia. Nem változik semmi, a múltban állandósult egy állapot, és az fog folytatódni a jövőben is. Ez az állapot pedig az egyetemes pusztulás, a háború állapota.
Brecht drámája tökéletes ellentéte a klasszikus tragédiának. A klasszikus tragédiában a hős lázad a környezete ellen és valami nagy tettet hajt végre, ami kihat a közösség életére. Brecht főszereplője elfogadja a helyzetét, nem próbál tenni ellene semmit, és semmilyen nagy tettet nem hajt végre. Élete apró tettek sorozatából áll, és bukását épp az okozza, hogy belenyugszik sorsának megváltoztathatatlanságába.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>