Eilif: Kurázsi mama idősebb fia. Hősködő és durva katona. Vakmerő, agyafúrt, gátlástalan, erőszakos.  Azért végzik ki, mert békeidőben is erőszakoskodik a civil lakossággal.

Hiába erős és agyafúrt, Eilif képtelen megérteni, hogy háborúban és békében más értékrend uralkodik (ami háborúban megengedett, sőt, elfogadott, az békében bűn). Nem tudja követni a világ változásait, s nem érti, miért jár ugyanazért a cselekedetért egyszer kitüntetés, másszor kivégzés („Ugyanazt tettem, amit azelőtt.”)

Az ő sorsa példázza legjobban a háború torz világképét. Ugyanazért a tettért (gyilkol és rabol) a háborúban kitüntetik, a rövid békeidőben viszont agyonlövik. Ilyen helyzetben nem csoda, ha valaki már képtelen eligazodni a világ törvényei közt.

Stüsszi: Kurázsi mama kisebbik fia. Nagyon egyszerű, kissé buta fiú. Ragaszkodó, tisztességes, becsületes – ez lesz a veszte is. Azért válik áldozattá, mert a háborúban és a fogságban is csak a becsület megőrzésére képes gondolni.

Bátyjával ellentétben ő a háború idején is úgy viselkedik, ahogy békeidőben kell (míg Eilif békeidőben is úgy viselkedik, ahogy háború idején kell). Mindkét fiú naivan következetes, és saját jellemének megfelelően viselkedik – egyikük sem tanult meg alkalmazkodni a körülményekhez. Mindkettőből hiányzik a realitásérzék. Egyikük se látja, hogy ami az egyik helyzetben erény, az a másik helyzetben bűn. Ez a gyermeteg naivság okozza a pusztulásukat.

Stüsszi sorsa részletesen kibontott tragikus történet. Az anyja távollétében próbálja elrejteni biztonságosabb helyre a tábori pénztárat, de az ellenség elfogja. Meg lehetne menteni, de Kurázsi mama addig alkudozik a váltságdíjról, amíg késő nem lesz: Stüsszit kivégzik. (Igaz, ha kifizeti, akkor teljesen megélhetés nélkül maradnának, mert el kellene adniuk a kocsit.)

Kurázsi mama még Stüsszi holttestét sem temetheti el, mert az ellenség fogságában az is bajba sodorhatná őket.

Stüsszi becsületes ugyan, de tisztessége túlságosan együgyű jámborság (az ellenség fogságába kerülve is jóhiszeműen rejtegeti a zsoldpénzt).

Sorsa azt példázza, hogy a jámbor és tisztességes kisember nem képes eligazodni a háborús világban, így megfelelő döntéseket sem tud hozni.

Kattrin: Kurázsi mama lánya. Néma, a háborútól megnémuló lány. Csúnyácska is, ezért hiába szeretne asszonnyá, anyává válni: ahogy telik az idő, egyre kevesebb a reménye arra, hogy férjhez megy.

Szeretne szép lenni (Yvette kalapját próbálgatja és piros cipőjét). férjhez menni és gyerekeket szülni. Esküvőről és békéről álmodozik a háború borzalmai közepette.

Talán ő méltó leginkább a szánalomra. Védtelen és mély érzésű. Szolidáris az emberekkel, csecsemőt ment, sőt, még anyját is fenyegeti, amikor az nem engedi, hogy ingekből tépést csináljanak a sebesült parasztoknak. Kattrin élni akar és másokat akar megmenteni – így ér véget élete. Önfeláldozó.

Az anyaság iránti vágy mint motívum gyakran visszatér Kattrin kapcsán, és ez magyarázza utolsó hőstettét is. Halle városát ugyanis az ártatlan gyermekekre gondolva akarja megmenteni.

Amikor megtudja, hogy a katonák meg akarják támadni a várost, ahol gyermekek is vannak, izgatottan felmászik a tetőre, és ott dobolni kezd. Semmi sem vet véget az elszánt dobszónak: sem könyörgés, sem ígérgetés, sem fenyegetés. Kattrin egyre erősebben és elszántabban dobol. Végül lelövik a tetőről, de a város ekkorra már megmenekült.

A katartikus hatású jelenet azonban kegyetlen iróniával folytatódik: a város megmenekülését ágyúdörgés jelzi. A háborús öldöklésnek nincs vége, a lány áldozata hiábavalónak bizonyult.

Anya és lánya több szempontból is ellenpontja egymásnak:

• míg Kurázsi mama talpraesett, addig Kattrin felnőttként is az anyjára szorul
• míg Kurázsi mama kiölte magából az érzelmeket (igaz, kényszerűségből), addig Kattrin az érzelmeire hallgat
• míg Kurázsi mama feláldozza családtagjait (fiát, Stüsszit) a túlélésért, addig Kattrin önmagát áldozza fel mások túléléséért
• míg Kurázsi mama megalkuvó és egyre elvakultabb, egyre embertelenebb, addig Kattrin megőrzi emberségét és hősiesen viselkedik az embertelen világban

Ezek nem kibékíthetetlen ellentétek, de megmutatják, hogy ugyanannak a világnak – a kisember világának – milyen sok arca lehet.

Kattrin alakja pozitív ellenképe, ellenpontja Eilif alakjának, aki egy gátlástalan, erőszakos figura.

Kattrin hőstette egyébként a háborús időszak legszörnyűbb ellentmondását hidalja át: azt, hogy az erkölcs és az élet egymás ellentétévé válik. Vagyis aki életben akar maradni, az nem maradhat erkölcsös, és fordítva, aki ragaszkodik az erkölcshöz, az nem maradhat életben.

Kattrin némasága nem pusztán testi hiba, hanem szimbolikus jelentéssel bír. Azt fejezi ki, hogy a háború viszonyai között az emberség, a jóság, a részvét nem kap szót, nem nyilvánulhat meg. Nagyon súlyos eseménynek kell fenyegetnie a közösséget ahhoz, hogy a néma valamilyen hangot kiadjon – a dob segítségével „megszólaljon”.

Kattrin önfeláldozása, elszántsága kevés ahhoz, hogy véget vessen a háborúnak, de elég ahhoz, hogy elhárítson egy veszélyhelyzetet. A hősiességét bemutató jelenet nem nélkülözi a pátoszt. Katartikus hatása mutatja, hogy Brecht legjobb darabjaiban az érzelmi ráhatás eszközével is él.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!