Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról a vers címe, vagy nem is annyira cím, hanem inkább egy rövid közlemény, hogy miről fog szólni a vers.

Szerelmes versről van szó, a Júlia-ciklus egyik darabjáról, de témája miatt különös alkotás. (Losonczy Annáról és a Júlia-ciklusról a „Hogy Júliára talála, így köszöne neki” című vers elemzése kapcsán írtam.)

A vers előtt nótajelzés is található, ami arra utal, hogy énekelve adták elő. (Balassi más verseire is jellemző, hogy valamilyen dallamra írta őket, ún. énekversek voltak, akárcsak a legtöbb magyar vers, amely akkortájt született.)

Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról

„Csak búbánat” nótájára

1
Idővel paloták, házak, erős várak,
városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság
idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák
idővel mind elhullnak,

2
Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág
idővel mind elvesznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává
nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség
idővel porrá lesznek.

3
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,
idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül,
mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
egy helyiben más támad.

4
Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel
változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének
nincs vége, mert égten-ég.

5
Véghetetlen voltát, semmi változását
szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,
könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után
Juliának ajánlám.

Balassi versgyűjteményének 47. verse, az irodalmi minta Hieronymus Angerianus itáliai újlatin költőtől való, aki a 15-16. század fordulóján élt, és kedvelte a nyomatékosító ismétléseket.

A vers műfaja elnyújtott epigramma, szerkesztő elve párhuzamos szerkesztés, felsorolás, halmozás, amit 3 és fél strófán keresztül alkalmaz a költő. Ezekkel azt fejezi ki, hogy a természeti jelenségektől az emberi tulajdonságokig minden időleges, átmeneti, mert minden folyton változik. A halmozott képek egymásra torlódnak, s ez azt az illúziót kelti, hogy amit a vers állít, az a világon mindenre érvényes.

Idővel a világon minden megváltozik vagy elmúlik, semmi sem marad változatlan.

Legyen az tárgy: „Idővel paloták, házak, erős várak, / városok elromolnak”.

Legyen az természeti jelenség: „Tavaszi szép rózsák, liliom, violák / idővel mind elhullnak”.

Legyen az vagyon, hatalom: „Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság / idővel mind elmúlnak” (a „vasztagság” szó régen erőt jelentett).

Legyen az rang: „Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág / idővel mind elvesznek” (a „jószág” abban a korban földbirtokot, gazdagságot jelentett).

Legyen az tisztesség, hírnév, szépség: „Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség / idővel porrá lesznek”.

Legyen az jó vagy rossz tulajdonság: „Meglágyul keménség, megszűnik irigység, / jóra fordul gyűlölség”. Idővel egy adott állapot egy másfajta, az előzővel ellentétes állapotba jut, az örök rossz és jó tulajdonságok, érzések is változnak. Idővel mindenben van változás, megnyugvás és egy bizonyos vég.

Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!