A Jónás könyve alapötlete még gégeműtétje előtt megfogalmazódott Babits Mihályban, de a mű végleges formáját csak utána, 1938 februárját követően nyerte el.

A költő a súlyos operációt követően, betegágyán fekve vetette papírra és augusztus 18-án adta át feleségének az elkészült kéziratot. Ekkoriban teljes némaságra volt ítélve, csak beszélgetőfüzetek segítségével tudott kommunikálni a környezetével. A vers először a Nyugat 1938. szeptemberi számában jelent meg.

Gondolkodó emberként Babits Mihályt nemcsak saját fájdalmai, betegsége, hanem az emberiség problémái is gyötörték. Már az első világháború is fordulópontot jelentett az életében: esztétizáló költészeteszménye ekkor változott etikai jellegűvé, bár maga a költő még sokáig megőrizte apolitikus magatartását.

Az 1930-as évek elején felrémlett előtte és kortársai előtt egy új, pusztító háború látomása, így Babits ismét aggódni kezdett az emberiség sorsáért. Amikor pedig 1938-ban a németek megszállták Ausztriát, már nemcsak Magyarország, hanem egész Európa pusztulásától rettegett.

Ebben a történelmi helyzetben vetődött fel benne a kérdés, hogy mit tehet a költő, a művész ilyen barbár időkben, amikor a világ erkölcsileg romlott és végveszélybe sodródik. Hasonló kérdésről már egy tanulmányában is értekezett, amelyet Julien Benda (1867-1956) francai esztéta Az írástudók árulása című 1928-as könyvéről írt.

Benda szerint a művész ne vállaljon közéleti szerepet, ne kötelezze el magát semmilyen közügyben, mert a művészetben az esztétikum a kizárólagos érték. Babits kritikájában olyan kérdéseket tett fel, mint: ki nevezhető írástudónak? A „szellem embere” kitérhet-e a feladata elől? Mi az írástudók küldetése és hogyan kell a lelkiismeret szavát közvetíteni?

Versenyt az esztendőkkel! című kötete már jelzi, hogy nem ért egyet Bendával: ő úgy érzi, a költőknek a próféta sorsát kell felvállalniuk a világ hatalmaival szemben. Belülről jövő erkölcsi kényszer hatására ő maga is felvállalta a személyiségétől idegen közösségi költőszerepet, bár ezt rengeteg vívódás előzte meg.

Lényegét tekintve a Jónás könyve ennek a vívódásnak, belső vitának az eredményét rögzíti, hiszen a küldetés vállalásáról szól, így nem más, mint Babits korábbi, profetikus verseinek folytatása.

A Jónás könyve műfaja, témája

A műfaj elbeszélő költemény, példázat, mely az Ószövetség egyik legismertebb történetének, Jónás próféta könyvének újraírása. Ez a prófétai szöveg egyedülálló a Biblia prófétai könyvei között, mivel nem próféciákat tartalmaz, hanem egy prófétáról szóló történetet mesél el. A bibliai példázat üzenete az, hogy Isten egyetemes jósága még a pogányokra is kiterjed.

A másik jelképes mondanivaló a prófétaság lényegét érinti: a történet hőse kényszerből vállalja a prófétaságot, így engedetlen és elégedetlen próféta, aki akarata ellenére hirdeti az Igét. A bibliai Jónás-történet azt hivatott bemutatni, hogy Isten még engedetlen, kelletlen, vonakodó kiválasztottjaival is eléri a célját. A próféta az isteni szeretet eszköze, Isten szeretete pedig mindenkié, ezért Isten nem sújt le a megtérő Ninivére.

A babitsi Jónás könyve témáját tekintve egy nagyszabású lírai önvallomás, amit epikus keret fog közre. Lényegében egy bibliai történetbe bújtatott „szellemi önéletrajzról” van szó, Babits ugyanis saját erkölcsi indíttatású költői szerepfelfogásával való keserves küzdelmét írta bele Jónás alakjába és sorsába. Saját történetét egy másik történetbe írja bele.

Ezért a mű beszédhelyzete lírai számadás-szituáció, Jónás figurája pedig öntükrözésre épül. A költő felveszi Jónás szerepét, s ezáltal eltávolítja magától a lírai helyzetet, kiküszöböli a személyességet, kívülről tekint önmagára. Jónás alakja mögé bújik, akiben saját önarcképét festi meg (bár nem minden tekintetben azonosítható a főszereplővel).

Az elbeszélői hang távolságot tart Jónástól, külső nézőpontból ábrázolja E/3. személyben, ugyanakkor a történethez való viszonya nem derül ki egyértelműen.

Eltérések a bibliai alaptörténethez képest

Babitsnál is megjelenik a Bibliában megírt jónási tapasztalat lényege, de fontos változások is vannak a cselekményben és más a kulcsgondolat is.

• fő változás: a Bibliában a niniveiek hallgatnak a próféta feddő szavára és megtérnek, megbánják bűneiket, itt azonban tovább élik bűnös életüket, és nem veszik komolyan Jónást (így a Bibliában érthető és logikus, hogy az Úr megkegyelmez a városnak, de a Babits-műben Jónás nem egészen alaptalanul van felháborodva, amiért a niniveiek megússzák büntetés nélkül)
• a bibliai történet üzenete az, hogy Isten annyira irgalmas, hogy mindenkinek meg tud bocsátani. Isten irgalmassága Babitsnál még határtalanabb, mint a bibliai történetben, de Jónás szemszögéből a megbocsátás még igazságtalanabbnak tűnik. Babits arra kérdez rá művében, hogy hogyan tudja ezt az igazságtalanságot feldolgozni az ember. Hogyan tudjuk elfogadni, hogy Isten olyan dolgokat is megbocsát, amilyeneket az ember képtelen megbocsátani?
• Babitsnál a főhős, Jónás hétköznapi, esendőbb szereplővé válik
• a címből kimarad a próféta szerepmegjelölés (a Bibliában Jónás próféta könyve) – ez a hiány Jónás hétköznapi ember voltát nyomatékosítja, de utal arra is, hogy Jónás amolyan „ellenpróféta”, vagyis a prófétaszerep idegen Jónás személyiségétől, ellenkezik Jónás belső késztetéseivel
• Jónás a Bibliában maga kéri a hajósokat, hogy vessék őt a tengerbe, mivel az ő bűne miatt tört ki a vihar; ezzel szemben Babitsnál Jónás meglapul a hajófenéken, és amikor ki akarják dobni, azt kéri, hogy egy magányos erdőszélen tegyék ki élve (ez azt jelzi, hogy Babits Jónása esendőbb)
• Babits naturalista részletekkel bővíti a bibliai cselekményt (pl. tengeri vihar leírása, a cet gyomrában való 3 napi szenvedés ábrázolása, a ninivei vásár rajza)
• az emelkedett pátoszba irónia, groteszk és humor is vegyül – állandó hangnemváltás jellemző (az irónia eszközei a hétköznapibb, nyersebb szavak, pl. „rühellé a prófétaságot”, „a fene vizen át”, „olyat bődült bozontos szája” stb.)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!