A gazda bekeríti házát című vers 1925 és 1927 között íródott és1925 októberében jelent meg a Nyugat októberi, 19. számában. Úgynevezett esztergomi vers, az Előhegyen levő nyári lakban készült. Az 1929-es, Az istenek halnak, az ember él című kötetbe válogatta be Babits.

Pályája kezdetén a költő nehezen találta meg a maga útját: első két kötetében még a formai bravúrra törekedett, de egy idő után már túl akart haladni azon, hogy a költészet csillogó-villogó produktumait alkossa. Nemcsak a forma virtuóza akart lenni, már nem elégítette ki a formai bravúr.

Fokozatosan eljutott a kívülállástól a részvétig, egyre jobban lejött a parnasszusról, egyre jobban észrevette a perifériára szorult emberek problémáit, verseiben hangot kapott a szánalom. Persze ebben a háború borzalma is közrejátszott.

A nemzeti tragédia, Trianon után kedélyvilága elkomorodott. Az ország megcsonkítása kétségbe ejtette őt is, ahogy mindenkit. A háború és a csonka ország megélése egyfajta belső tisztázást, belső szembenézést igényelt, amit Babits megtett. Az új eszmék, a kommün térhódítását ellenszenvvel figyelte, mert ő már rájött, hogy minden „szent” eszme csak új nyomorúságot és új szenvedést hoz.

Ekkor állt be költészetében egy fordulat, hangvétele és témája is más lett. Az impresszionizmus, a szimbolizmus és az expresszionizmus felé fordult. Költészete elmélyült és egyszerűsödött, közelebb került az élőnyelvi beszédhez.

Magatartását az elzárkózás, a visszahúzódás jellemezte. A magánélet nyugalmába vágyott, mert csak így tudta megőrizni szellemi függetlenségét.

Eltávolodott Bergson filozófiájától is, mely szerint a személyiség a legfontosabb. Babits most már a közösséggel való harmonikus együttlétet tartotta fontosnak. Nem az egyes személyek számítanak, nem lehet különválasztani a személyiséget a közösségtől, amelybe bele van ágyazva. Felismerte, hogy a nagy történelmi folyamatokban, változásokban egy-egy személy csak eszköz.

Legfontosabbnak azt tartotta, hogy megőrizzük a múltban kiküzdött értékeket. A két világháború között arra törekedett, hogy megőrizze a magyarság legtisztább erkölcsi hagyományait, ébren tartsa a nemzet lelkiismeretét, megóvja az emberiesség eszméit, a szellem és a szabadság tiszteletét.

A gazda bekeríti házát című versében ezt a programját fogalmazta meg. A kert-allegória az elvonuló, elzárkózó magatartást (az ún. sziget-élményt) fejezi ki: a kerítés lécei a lírai én védekező sün-életének tüskéi, őrt álló katonák, idegeneket kizáró testőrsereg, amely valójában a hatalmon levő világnézettől védi meg a kert gazdáját.

A gazda bekeríti házát

Léckatonáim sorban állnak már, pici
földem a földből kikerítve, könnyű szál
dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
szakadt létben, kizárva minden idegent,
de átbocsátva ami még közös maradt
a testvérek közt: táj varázsát, távoli
egek pirosát, és a tejnél édesebb
levegőt; mostanában ugyan e szeles
október hidegét is, aki április
karmosabb öccse –
Óh mi edzve karmosabb
öccsökhöz már, kincses tavalyból érkezett
bátyák magunk: mit, hízelegni a modern
szeleknek? Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug.
Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad
zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák
nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e
lárma és rángás? Csöndben érik a csira
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
növése lassú: ez az élet! kertem, add
a magvat ami megmaradt kincses tavaly,
füvéből és barbár szelekkel ne törődj!

Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján
vetkőzni csontig a virágokat; jöhet
a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd
a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak

maradj a tavaly őre! s ha a jövevény
lenézve így szól: „Én vagyok az Új!” – feleld:
„A Régi jobb volt” – Hősi léceid mögött
mint középkori szerzetes dugott a zord
sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros
kép égetők elől pár régi könyvet: úgy
dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett
léckatonáid helyén élő orgona
hívja illattal a jövendő méheit.

Műfaja ars poetica, hangulata felfokozott. Típusa idő-és értékszembesítő vers. Korstílus: klasszikus modernség, modern klasszicizmus.

Téma: a költői én értékőrző küldetése. Ezt képes, metaforikus beszéddel adja elő (léckatonák, orgonasövény stb.). Kerítéssel nem lehet védekezni a barbár, gyilkos és hazug modern idők ellen, a szebb jövőt ígérő propaganda csak hazugság. Meg kell menteni a múlt, az emberi kultúra értékeit a pusztulástól.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!