Arany János Toldi szerelme című elbeszélő költeménye 1849 és 1879 között keletkezett, a Toldi-trilógia 2. (középső) része. Időrendben utoljára készült el, sok kínlódás után.

Arany úgy érezte, ezt a részt csak „reá disputálták”, azaz ráerőltették, ezért nem boldogul vele. Nem nagy meggyőződéssel dolgozgatott rajta, újra meg újra abbahagyta, aztán elölről kezdte. Harminc éven át „vonszolta” magával, mire sikerült befejeznie. Akkor is úgy érezte, egy adósságot törlesztett vele („Csak ez egy munkámmal igazán tartoztam.”).

Keletkezés: még 1848-ban Petőfi Sándor azzal biztatta Arany Jánost, hogy ha már elkészült a mű „feje” és „lába”, írja meg a „derekát” is.

A Toldi szerelme hosszú időn át, sok vajúdással készült. Arany még 1849-ben hozzálátott és „Daliás idők (Első dolgozat)” címen hét éneket meg is írt, de 1853-ban félbehagyta. 1854-ben ugyanezen a címen „Második dolgozat” megjegyzéssel négy éneket írt, de ez is töredékben maradt.

1874-ben ismét elővette töredékeit, és újabb kísérletek után, szinte csak kötelességtudatból, három évtizedes munkát követően mégis befejezte a művet 1879-ben, három évvel halála előtt. A „Daliás idők” címet megváltoztatta, így lett „Toldi szerelme”.

Források, minták: A mű megírása előtt a költőre hatottak az európai lovagregények, széphistóriák és Shakespeare művei (melyeket Arany fordított).

Helye a trilógiában: a Toldi-trilógia történetszövése a lovagregények hármas tagolását követi.

• az 1. rész (Toldi) a hős ifjúkorát és környezetéből való kiemelkedését beszéli el.
• a 2. rész (Toldi szerelme) a felnőtt hős harci és szerelemi kalandjait és csalódásait, férfivá érlelődését beszéli el.
• a 3. rész (Toldi estéje) középpontjában az öreg hős kegyvesztettsége, meghasonlása áll, melyből az országot fenyegető veszély lendíti ki és ösztönzi arra, hogy újra a tettek mezejére lépjen.

Korstílus: romantika.

Műfaj: elbeszélő költemény.

Ugyanakkor regényszerűség jellemzi, Arany sokat merít a regény eszköztárából, a regényműfaj kötetlenebb lehetőségeivel él (nagy terjedelem, tárgyi teljesség, érzelmi változatosság, részletező analitikus lélekrajz, elkalandozások, személyes kitérők stb.). Nem véletlen, hogy Kemény Zsigmond, sőt Flaubert regényeihez hasonlították a Toldi szerelmét.

Típus: különféle műfajok sajátosságai váltogatják egymást. A klasszikus eposzok, a lovagregények (kalandregények), a lélektani történeti regények és a népmesék elemei keverednek benne. Ennek megfelelően többféle műfaji elemet ötvöz: eposzi elem, kaland-és rémregénybe illő részletek, vadregényes epizód, mesés, csodás elemek, leírások.

Téma: a szerelem, a félig leélt élet, az értelmetlenül eljátszott boldogság.

Középpontjában a szív drámája, a lélek vívódása áll. Nem a Toldiban tapasztalható naiv, egyszerű érzelemvilág jelenik meg, a főhősnek bonyolultabb, végzetesebb, tragikusabb és valóságosabb érzelmi élete van.

A romantika korában fontosnak érezték a szerelem témáját, lélek és jellem mélyére akartak ásni. Ezt teszi Arany, sokkal mélyebb lélekrajzot ad, mint korábbi műveiben.

Stílus: népies.

Hangnem: rezignált, elégikus, lírai, bensőséges.

Cím: témajelölő. Az elsőnek választott cím, a Daliás idők arra utal, hogy Arany elsősorban egy történelmi korképet akart adni, amelyben Toldinak nem szánt főszerepet.

Idő: I. (Nagy) Lajos király uralkodása.

Időtartam: a cselekmény több évet ölel fel.

Cselekmény: a történet színes, változatos, tarka, a témát tovább bontó variálás elvét követi. Lényege, hogy Toldi egy barátja, Tar Lőrinc páncéljában győz egy lovagi tornán és ezzel elnyeri Tar Lőrinc számára Rozgonyi Piroska kezét. Csakhogy a szerepcsere visszájára fordul: Miklós is beleszeret a lányba. A boldogságot azonban eljátszotta, a szerelem beteljesülése lehetetlenné válik.

Verselés: ütemhangsúlyos, páros rímű (a a b b c c d d)

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!