Arany János Toldi estéje című elbeszélő költeménye 1847-48-ban keletkezett, a Toldi-trilógia 3. (befejező) része. 1848 márciusára készült el. Alig több mint egy évvel később keletkezett, mint az első rész (a Toldi), mégis egy világ választja el a kettőt (hangulata, életszemlélete egész más).

A Toldi estéje arra a modern kori tapasztalatra irányítja rá a figyelmet, miszerint a régebbi korok világszemléletét jellemző egészelvűség megbomlott, vágy és lehetőség elszakadt egymástól, ember és világ harmóniája megszűnt.

Keletkezés: sorrendben másodiknak készült el a trilógia 3. része. Arany 1848 nyarán azt tervezte, hogy ponyván kiadja együtt a két részt (Toldi, Toldi estéje). Ezt a történelmi változások meggátolták, ugyanakkor a mű világképe és hangneme nem is illett volna a szabadságharc felfokozott hangulatához, törekvéseihez. A Toldi estéje első kiadására csak 1854-ben került sor. Kisebb átdolgozásokkal és kiegészítésekkel jelent meg.

Műfaj: elbeszélő költemény. (Németh G. Béla meghatározása szerint „eposz formájú elégia”.)

Hangvétel: személyes, szubjektív, és nagyon összetett. Az elégikust, a tragikust és a humorost vegyíti.

Hangulat: komor, sötét, tragikus, elégikus, borongós, szomorú, lemondó, helyenként fájdalmas humor vegyül bele. Nagy érzelmi hullámzások figyelhetők meg (pl. keserűség, csalódás után újjáéledő remény).

Az alapvetően tragikus vonások mellett van a műnek néhány komikus jelenete is, melyek főleg Toldi környezete (Bence, a kapus) köré csoportosulnak.

Téma: Toldi Miklós életének utolsó szakasza: öregkora, halála. A középpontban az öreg Toldi személyisége, lelkének belső konfliktusa áll, s ennek kapcsán egy erkölcsi dilemma: hagyomány vagy haladás?

A központi kérdés korszakváltás-probléma: Toldi két korszak határán élt és a letűnőben levő korhoz tartozott (hasonló problematikát dolgoz fel Shakespeare is, csak az ő hősei az új korhoz tartoznak, pl. Rómeó és Júlia).

Cím: a főszereplő neve és utalás Toldi életkorára, témajelölő.

Idő: I. (Nagy) Lajos király uralkodása, annak is a vége. Sok idő eltelt az első rész eseményei óta: Miklós édesanyja 40 éve meghalt.

Helyszín: Nagyfalu, Buda. (Toldi Nagyfaluból indul el Budára és ide is tér vissza – holtan.)

Időtartam: 7 nap, ebből 4 nap eseményeit beszéli el. Míg az első rész nyáron játszódott (napfényes évszak), ez ősszel, ill. a tél kezdetén játszódik (ködös, komor, lehangoló évszak).

Kifejezőeszközök: tömörítő hatású metaforák, allegória, ellentétsorok, nagy kontrasztok. A Toldi estéje metaforikus képekben gazdagabb, mint a Toldi (pl. évszakok és napszakok leírása).

A költői képek nagy része lelkiállapotot jelöl, pl. „Vándor-madár lelkem: jól érzi magába’ / Hogy ma-holnap indul melegebb hazába”, „Vén sas, ifjodjál meg, nem érsz rá meghalni!”

A metaforaalkotást tágabb képzelőerő és szabadabb képi fantázia jellemzi (pl. a Toldi-ház kövei a földre kívánkoznak, apró, repülni nem tanuló szelek fújják le födelének lécközeit, vén sas idő rugdossa a falakat).

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!