Anton Pavlovics Csehov: Sirály (elemzés)
Trepljov (teljes neve: Konsztantyin Gavrilovics Trepljov): Arkagyina 23 éves fia, földbirtokos nemesi család sarja. A szereplők közt ő a leginkább meghasonlott lélek. Önértékelése teljesen elbizonytalanodott: nem tudja, ki ő, mi ő, mások is legfeljebb a „nagy színésznő” fiát látják benne.
Eddig nem vitte semmire. Harmadéves korában kikerült az egyetemről, most fölöslegesnek, ingyenélőnek érzi magát. Ráadásul nincs egy vasa sem.
Író akar lenni, de nem képes józanul megítélni saját képességeit (hol tehetségtelennek érzi magát, hol eltúlozza képességeit). Bizonyos gőggel vágja anyja szemébe: „Én tehetségesebb vagyok mindnyájatoknál! Ti, rutinos iparosok, elfoglaltátok az első helyet a művészetben…”
Bár valóban író lesz, művészként kudarcot vall. Pályáját a hagyományos formákkal szembefordulva mintegy „prométheuszi lázadással” kezdi. Nem ábrázolni akar, hanem kifejezni: „nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.”
Olyan formabontó műveket akar írni, amelyekkel az ifjúság üzenne hadat a korszerűtlen életszemléletnek, a begyöpösödött művészfelfogásnak. Csakhogy Trepljov képtelen az eszményeinek megfelelő újításra. Művei nem felelnek meg eszményeinek, „lázálmok és képek káoszában kóvályog.”
Első írói próbálkozása egy merészen újító dráma, amelynek előadása – főleg Arkagyina közönye miatt – kudarcba fullad. Ez elkeseríti Trepljovot, és tudatosítja benne, hogy kettejük viszonya, anya-fiú kapcsolata mennyire szövevényes és ellentmondásos.
Trepljov nemcsak hivatásában, hanem magánéletében is kudarcot vall. Nem tud felnőni, képtelen kilépni a dacos vagy hízelgő kisfiú szerepéből. Haragszik anyjára, aki szerinte „ostobán él”, és dühös, amiért Trigorin szeretője.
Érzi, hogy nem sikeres, és hogy anyja lebecsüli őt, lenézi a művészetét. Azt is tudja, hogy anyját zavarja a társasága. Tudja, hogy rossz érzés Arkagyina számára, hogy felnőtt fia van (mert arra emlékezteti, hogy már nem fiatal).
Mindent összevetve fáj Trepljovnak, hogy anyja híres színésznő: boldogabb lenne, ha egyszerű asszony volna. Úgy érzi, Arkagyina nem szereti őt. Ennek ellenére (vagy talán épp ezért) betegesen ragaszkodik hozzá, még öngyilkossága előtt is körülötte forognak a gondolatai.
Gyűlöli Trigorint, a körülrajongott írót, akinek regényeit nem sokra értékeli. Féltékeny rá anyja miatt, aztán pedig már Nyina miatt is. Ki akarja hívni párbajra.
Senki nem számol Trepljovval, mindenki kicsit sajnálja. S ebből a sajnálkozó, vidéki, lefokozott életből elege lesz Trepljovnak. Önmegvalósítási kísérletének kudarca arra készteti, hogy a halálba meneküljön, de első öngyilkossága nem sikerül. Kicsit tehetetlen figura, tehetetlenkedő, de a szereplők közül ő a legigazabb, mert a legmélyebben érző.
Szerelmes Nyinába, és nem vesz tudomást Másáról, aki vonzódik hozzá. Mivel nem tud felnőni, gyermeki módon függ szerelme tárgyától. Amikor két év távollét után ismét viszontlátja Nyinát, nyilvánvalóvá válik, hogy Nyina nem az a nő, akire érdemes várnia. akihez hozzáköthetné az életét, akihez ragaszkodhat mint férfi, mert Nyina elmegy. Trepljov mégsem tud lemondani róla.
Még azok az írói sikerek sem kárpótolják, amiket azóta elért, hivatásában nem talál vigaszra. Képtelen erőt meríteni Nyina szavaiból, aki még gyönge színésznői teljesítményére is büszke tud lenni. Összetépi, szétdobálja kéziratait, és újra főbe lövi magát. És ezúttal már nem hibázza el.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
tetszik