Motívumok: legfontosabb motívum a címbeli sirály, amely végigvonul a művön:

• az önmegvalósítás többértelmű szimbóluma
• tragikus női életsorsot szimbolizál (Nyina)

A sirály motívuma az egész művet átszövi, a szavak szintjén és valóságosan is többször megjelenik, újra meg újra visszatér a dialógusokban.

Mit jelképez a sirály az egyes szereplők számára:

• Nyina számára („Engem pedig úgy vonz valami ehhez a tóhoz, akár a sirályt.”). Az élő sirály Nyina számára: 1. az önfeledt boldogság, a szabadság, a művészi szárnyalás és a fiatalkori álmok szimbóluma. 2. Trepljov és Nyina új művészetének jelképe.

A lelőtt, halott sirály („Emlékszik, lelőtte azt a sirályt? Véletlenül jött egy ember, meglátta és unalmában elpusztította…”): 1. Nyina szerelmi kudarcát, megsebzett lelkét jelképezi (Trigorin eldobta őt és ezzel tönkretette). 2. a megsebzett élet, a törékeny szépség és a művészlét jelképe.

A szereplők közül Nyina az, akinek sorsát a sirály szimbolizálja. A többiek is Nyinát hasonlítják a sirályhoz, de Nyina maga is mondja, hogy ő olyan, mint a sirály, és leveleket küld Trepljovnak „Sirály” aláírással. A mű végén már-már megszállottan ismételgeti: „Én sirály vagyok…”

• Trepljov számára („Voltam olyan aljas, hogy lelőjem ezt a sirályt. A lába elé teszem. (…) Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is.”): Trepljov a 2. felvonásban lelőtt egy sirályt, ez későbbi öngyilkosságát vetíti előre.

Az ő számára a sirály a meghasonlottságnak, a szerelmi kudarcnak a szimbóluma. Azért ezekkel a szavakkal teszi Nyina lába elé a lelőtt madarat, hogy „Nemsokára ugyanígy megölöm magamat is”, mert észrevette, hogy a lány megváltozott irányában, elhidegült tőle.

• Trigorin számára: az élő sirály: 1. egyszerűen csak egy novellatéma a sirály is és maga Nyina is, 2. az életet másoló művészetének jelképe (feljegyzi magának, hogy el ne felejtse: „egy tó partján gyermekkora óta él egy fiatal lány, olyan, mint maga; szereti a tavat, akár a sirály, és boldog és szabad, akár a sirály. De véletlenül jött egy ember, meglátta, és unalmában elpusztította, mint ezt a sirályt.”).

A lelőtt, halott sirály: 1. Trigorin és Nyina kapcsolatának alakulását, Nyina megsebződését előre jelző szimbólum (Trigorin elkéri és kitömeti magának a lelőtt madarat, de két évvel később, a 4. felvonásban már ugyanúgy nem emlékszik erre, mint ahogy megunt szeretőjét, Nyinát is elfelejtette), 2. Trigorin rutinba süllyedt, hiteltelen, „halott” művészetének jelképe.

Szintén erőteljes szimbólum a 4. felvonásban a két évvel azelőtt felépített, de már semmire sem jó színpad, mely céltalanul, „csupaszon, csúnyán” áll a tó mellett. Ábránd és valóság kegyetlen ellentmondását szimbolizálja.

Kifejezőeszközök:

• előreutalás. – Már a drámát indító dialógus (Medvegyenko és Mása beszélgetése az 1. felvonás legelején) előrevetíti a tragédiát és érzékelteti az egész darabra jellemző boldogtalanságot: Medvegyenko: „Miért jár mindig feketében?” Mása: „Az életemet gyászolom. Boldogtalan vagyok.”
• visszautalás. – Trigorin: „Olyannak látom majd emlékezetemben, amilyen azon a verőfényes napon volt (…) a padon meg akkor ott feküdt a fehér sirály” (3. felvonás). Később Nyina Trepljovval való beszélgetésében visszautal Trigorin szövegére: „Emlékszik, lelőtte azt a sirályt? Véletlenül jött egy ember, meglátta és unalmában elpusztította… Egy kis elbeszélés témája…” (4. felvonás vége).
• párhuzamos monológok. – Sajátos a csehovi dialógusépítkezés. A szereplőket különös „beszédkényszer” hajtja, de nem egymáshoz beszélnek, alig figyelnek egymásra. Beszélnek, de gyakran nem is valakihez, hanem csak úgy magukban, választ sem várnak szavaikra. Mindenki saját magával van elfoglalva, a saját érzéseivel, és csak arról beszél, nem érdekli a másik.

Így a csehovi párbeszédek inkább a monológhoz közelítenek. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, ami a kommunikációképtelenséget, az emberek közti kapcsolatok hiábavalóságát, felbomlását érzékelteti. Az újszerű párbeszédtechnika jól kifejezi a megvalósult és a vágyott élet közti széttartást is.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!