Sirály: Csehov első olyan darabja, amely szinte programszerűen nyilatkoztatja ki a szerző drámaszerkesztési elveit.

„Színdarabot írok, nem minden élvezet nélkül, bár sokat vétek a színpad törvényeivel szemben. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem” – írta Csehov egyik levelében.

Való igaz, hogy a szerelem és a művészetről való beszéd átszövi az egész darabot, de a három női főszereplőből végül négy lett.

Műnem: dráma (ún. „drámaiatlan” dráma).

Műfaj: művészdráma (a művész-létet, a művészt tematizálja, több művészfigura is található benne).

Alapgondolat: a mű kiinduló gondolata az a romantikában gyökerező közfelfogás, miszerint a művészek kiválasztott emberek, különleges, nagy személyiségek, akiknek sikerül a tökéletes önmegvalósítás. Míg a hétköznapi embernek bele kell törődnie abba, hogy élete beteljesületlen, szürke és egyhangú, addig a művésznek kizárólagos joga van az alkotó és boldog élethez.

Ezt a romantikus felfogást kérdőjelezi meg, ironizálja Csehov. A Sirály művészfigurái (két színésznő és két író) egy-egy hétköznapi szereplővel párba állítva jelennek meg. Van két fiatal, kezdő művész (Nyina, Trepljov) és két rutinos, profi művész (Arkagyina, Trigorin). Ezek megfeleltethetők egy-egy hétköznapi karakterrel (Trigorin-Szorin, Arkagyina-Polina Andrejevna, Trepljov-Mása, Nyina-Dorn).

Típus: középpontos dráma, de a kétszintes dráma elemeire is felfigyelhetünk. Ez a drámaműfajok keveredését mutatja, ami a modernség egyik jellemzője.

Korstílus: a naturalista, impresszionista, szimbolista irányzatok szerves egységben érvényesülnek.

Téma: az emberi élet kilátástalansága, a remények és életcélok széthullása, az emberi kapcsolatok kuszasága, üressége, hiábavalósága.

Hangulat: Csehov a boldogtalanság sajátos légkörét teremti meg. A Sirály minden szereplője boldogtalan.

Az általános boldogtalanság forrása:

• viszonzatlan szerelem (mindenki másba szerelmes) – Csehov a szerelmi láncolat miatt nevezhette a művet komédiának
• a szereplők önmagukkal meghasonlott emberek, akik kénytelenek azzal szembesülni, hogy az életük kisiklott.

Nincs boldogság a műben, vagy ami van, az csak színlelt.

Cím: a darab fő motívumát, jelképét nevezi meg, amely átvitt értelemben az egyik szereplőt jelenti (Nyina). Az eredeti orosz cím: Csajka.

Helyszín: Szorin vidéki birtoka, udvarháza (kúriája) és a tó környéke. Elszigetelt helyszín, a legközelebbi nemesi udvarház mérföldekre van. A közegre nagyon jellemzőek Arkagyina mondatai: „kedves falusi unalom”, „meleg van, csend, senki sem csinál semmit, mindenki csak filozofál…”.

Idő: a 19. század vége, 1870-es évek. Csak egy konkrét dátum szerepel a szövegben: 1873, bár ez a mű idejéhez képest valamikor a múltban van. „1873-ban Poltavában a vásár napján elragadóan játszott” (1. felvonás).

Időtartam: az első 3 felvonás időtartama valamivel több, mint egy hét. A 3. és a 4. felvonás között 2 év telik el.

Cselekmény: nincs a hagyományos értelemben vett cselekmény. Kevés az esemény, és ami történik, az sem a színpadon történik, hanem a színfalak mögött. A szereplők elhibázott életére, boldogtalanságára társalgásaikból, filozofálgatásaikból derül fény. Mivel érzelmileg reagálnak mindenre és nem cselekedetekkel, érzelmi átfűtöttség jellemző.

A konfliktus, amely köré a dráma épül, nem értékeket ütköztet, a szereplőknek nincsenek egymás ellen feszülő, az életüknél is fontosabb céljaik, így aztán hiányoznak a látványos drámai összecsapások.

A cselekmény folyamatossága megszakad a 3. és a 4. felvonás között (2 év telik el), ezért a drámavilág a töredezettség érzetét kelti.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!