Anakreón Engem a Szerelem… című verse a Kr. e. 6. században íródott és töredékként maradt fenn. Anakreón ión költő volt, az ión nyelvjárást használta. Egyik legnagyobb élménye lehetett az idős kor ellenére is fellobbanó szerelmi vágy, amely azonban már hiába égette a szívét.

Engem a Szerelem

Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjü, aranyhajú
lánnyal játszani hívott.

Lesbosban született a lány.
Csak csúfolta fehér fejem
s elfutott gonoszul, gonosz
társnőjére kacsintva.

Óh dacos szemü drágaság!
Vágyom rád, de te meg se látsz.
Fájón rázza gyerek-kezed
életem zaboláját.

(Babits Mihály fordítása)

Az Engem a Szerelem műfaja dal (egynemű érzést, hangulatot kifejező, vallomásos jellegű, egyszerű, rövid vers). Hangneme bánatos, elégikus. Témája egy pillanatnyi érzés, a szerelem és az öregség érzése. Az idős költő beleszeretett egy fiatal lányba, de az elszaladt előle és kicsúfolta őt, kigúnyolta fehér haját („fehér fejem”).

A vers beszélője a jelenet epikus elbeszélésével tulajdonképpen egy tapasztalatot ad át nekünk a fiatalságról és az öregségről. Ez a kis történet egy érzés, egy lelkiállapot kifejezésére szolgál: a lírai én szenved, s szenvedésének két oka is van. Az egyik, hogy idős kora ellenére rátör a szerelem érzése, a másik, hogy vágyainak tárgya, a fiatal, „aranyhajú” lány kineveti emiatt.

A vers beszélője passzív. A Szerelem által rámért kínokat ugyanolyan passzívan viseli el, amilyen passzívan elszenvedi az elfutó, összekacsintó fiatal lányok csúfolódását.

Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, felkiáltás, költői jelzők.

A cím a vers kezdő sora.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!