Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék (elemzés)
Istenhez hanyatló árnyék
„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”
Zsoltárok könyve 109.
Akaratomból is kihullassz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.
A vers eleji idézet – „Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska” – a 109. zsoltárból való. Adyt a zsoltár 23. verse ihlette meg. A zsoltár két sorát is beleszőtte a versbe (Károli Gáspár fordításában), s ez archaikussá teszi a szöveget, az ódonság ízét kölcsönzi neki.
Régies szóalakok: „Üldöztetésim”, „Megűzeték, hányattatom”, „Mert kockán van az életem, / Mint árnyék, mikor elhanyatlik”.
A 109. zsoltár a hányatott sorsú, Istenhez kiáltó ember imája. Egy olyan emberé, aki nem adott okot rá, mégis üldözik, harcolnak ellene, ártatlanul vádolják, és rosszal fizetnek neki a jóért. Szenvedése okát nem érti, ezért azt kéri Istentől, hogy tegyen igazságot és büntesse meg azokat, akik megnyomorították őt. Később elcsendesedik és már nem az őt ért gonoszságot látja, hanem csak Isten kegyelméért kiált, szinte örömkiáltást hallat a szenvedés közepette.
Ady is ezeken a változásokon ment keresztül istenkeresése során. Volt, amikor dühödten kereste Istent, máskor csüggedten, lelkiállapota folyton ingadozott, s ez az ingadozás egész életén végigkísérte. Csak egy dolog nem volt jellemző rá: a megnyugvás, egészen a végső pontig, amelyet ez a vers jelez.
A lírai én E/1. személyben szólal meg. Jelenléte erőteljes a versben, ennek ellenére a műben Isten a fontos.
Beszédformája monológ, bár az E/2. személyű megszólítások párbeszédet sejtetnek és az Istennel való valós viszony létrejöttére utalnak, de akkor sem afféle imáról van szó, a vers szövege inkább tanúságtétel. A vers hangulata nyugodt, bizakodó.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>