Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 5.
2. rész 39. fejezet: Ravaszkodás
Mathilde mindent megtesz Julienért, még de Fervaques marsallnénak is ír, hogy kérjen segítséget nagybátyjától, X. püspöktől, aki írjon de Frilairnek.
A lánynak csupa vad, romantikus ötlete támad, hogyan mentse meg Julient, de szerencsére egyik se jut el a megvalósításig (a legjózanabbak is olyanok, hogy pl. térdre veti magát a király vágtató kocsija előtt). Fouqué szerint Mathilde szeszélyes és fárasztó egyéniség.
Julien se erre vágyik, hanem inkább egyszerű gyöngédségre, és most már nemcsak de La Mole márki miatt van lelkifurdalása, hanem Mathilde miatt is, akinek önfeláldozó szerelmét és hősiességét közömbösen fogadja, sőt, unatkozik a lány mellett, és emiatt hálátlannak érzi magát.
A nagyravágyással együtt a Mathilde iránti szerelem is meghal a szívében, viszont újra felparázslik a de Rênalné iránti szerelem, akivel Vergyben töltött napjaira sokkal szívesebben emlékezik, mint a Mathilde-dal töltött párizsi napokra.
A lány persze megérzi ezt a megváltozott lelkiállapotot, és még féltékenyebb lesz, és szerelme is még őrültebbé válik.
Julien egy nap megkéri, hogy az ő kivégzése után engedje meg, hogy de Rênalné felügyelje a közös gyermekük nevelését. Mathilde felháborodik ezen, mire a fiú elmagyarázza, hogy a de La Mole család meg akar majd szabadulni a gyerektől, és hogy attól fél, végül nem lesz, aki vigyázzon rá. Azt is megjósolja, hogy Mathilde 15 év múlva őrültségnek fogja tartani mai szerelmét.
Magában pedig azt gondolja, de Rênalné 15 év múlva imádni fogja a gyereket, Mathilde meg el fog feledkezni róla.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Miért nem lehet kimásolni?
Az oldal fennmaradásának érdekében fontos, hogy a felhasználók az interneten keresztül érjék el az oldal anyagait.